A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                     5. Rész - Tiszta lappal
 
      Másnap a munkára alaposan felkészültem. Rengeteg zsebkendő és gyógyszerek rejtőztek a táskámban. Semmi kedvem nem volt felkelni, de nem szerettem volna egyedül otthon unatkozni.
A munkában Matthew, a kollegám igen furcsán fogadott. Akármerre mentem éreztem a pillantását, ahogy engem követ. Nem értettem mi ez a különös viselkedés, amit tőle kapok. Minden egyes szava kedvesség.
Amikor épp szüneten voltunk, leültem egy székre és olvasni kezdtem egy pletykalapot, amit mindig megszerzek magamnak. Ekkor Matthew hirtelen mellém ült.
- Tudod Evangeline, én nagyon kedves lánynak tartalak!
Felnéztem erre a mondatára, nem értettem mit akar igazából mondani.
- Nem kellett sokáig gondolkodnom a dolgokon és a válaszom igen.
- Mi igen? - kérdeztem mostmár tényleg kíváncsian.
- Hát benne vagyok, hogy randizzunk! - mondta Matthew akkora mosollyal, hogy fogai is megvillogtak.
- Miről beszélsz te?! - kérdeztem felpattanva a helyemről.
- Hát, arról amit te szerettél volna, csak nem merted nekem bevallani!
- Mit nem mertem bevallani? Beszélj normálisan! - kezdtem ideges lenni.
- Nem merted bevallani, hogy szeretsz. - mondta Matthew, akinek az arcáról eltűnt a mosoly.
- Honnan veszed, hogy én szeretlek?
- Marcos mondta! A reggel felkeresett és elmondta, hogy mit érzel irántam.
- Marcos ilyeneket mondott?! - tértem ki a hitemből.
- Miért? Nem igaz?
- Hát persze, hogy nem igaz! Marcos félrebeszél. De most ha megbocsájtasz, beszélnem kell a főnökkel. - mondtam, majd faképpnél hagytam Matthewt. Egyenesen a főnök irodájához siettem. Bekopogtam, majd benyitottam.
- Á... Evangeline? Mi a baj? - kérdezte a főnök.
- Bocsásson meg főnök, de nekem haza kell mennem. Igérem, hogy holnap tovább maradok, csak most engedjen haza.
- Hát... jól van, menj csak.
- Köszönöm. Viszlát! - mondtam, majd felvettem a táskám és sietve hazaindultam. Marcos biztos otthon van már, mert ő mindig hamarabb hazaér. Amikor a panelhoz értem egyenest Marcos lakásához vettem az irányt. Idegesen bekopogtam. Kis várakozás múlva, ami nekem egy örökkévalóságnak tűnt, kinyílt az ajtó. Marcos meglepődve látta, hogy én vagyok az. Nem kérdeztem semmit, hanem szó nélkül bementem a lakásba. Marcos becsukta az ajtót, majd felém fordult.
- Marcos... mégis hogy gondoltad ezt, hogy megkeresed Matthewt és elmondod neki azt ami nem rá tartozik?
- Csak segíteni akartam! Az, hogy szerelmes vagy belé, az igenis rá is tartozik. Nem titkolhatod el előle az érzéseidet!
- Szóval nem titkolhatom el előle az érzéseimet? És mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy nem Matthewba vagyok szerelmes?
- Mi? Hogyhogy nem Matthewba vagy szerelmes? - nézett értetlenül Marcos.
- Jól hallottad! Nem csak Matthew áll közel hozzám!
- Jajj, csak nem... a főnöködbe vagy szerelmes? - kérdezte Marcos.
- Hogy lehetsz ilyen eszement? - fakadtam ki.
- Akkor kihez állsz még közel a munkahelyeden?
- Nem a munkahelyemen van az a személy, csak azért mondtam azt, hogy végre leszállj a témáról! De látom, hogy nem ezt tetted!
- Mondom, hogy csak segíteni akartam! De áruld már el, hogy ki az a személy?
- Tényleg tudni akarod? - kérdeztem torkomban dobogó szívvel.
- Igen!
- Te vagy az, aki iránt többet érzek! - kiáltottam az igazat.
Marcos egy darabig mozdulatlanul állt, majd nevetni kezdett.
- Evangeline, te móka mester! Most jól megnevettettél!
- Ezt komolyan mondtam Marcos!
Marcos arcáról lefagyott a mosoly.
- Ez most komoly?
- Nem vicceltem.
- Hát ezt nem hiszem el! - kapott a fejéhez Marcos. - És mióta?
- Néhány napja.
- Le kell ülnöm. - mondta Marcos, majd helyet foglalt az egyik székben. - Akkor hát, ezért viselkedtél olyan furcsán...
- Igen és tudom, hogy mi köztünk soha semmi nem lesz. Ezért is kérlek, hogy felejtsük is el ezt a dolgot. - mondtam neki, mert nem akartam, hogy elveszítsem a barátságát.
- Evangeline, ez a hír... teljesen lesokkolt... én... én... nem tudom mit mondjak erre...
- Nem kell mondanod semmit!
- Én barátként szeretlek, sőt, testvéremként. Soha nem gondoltam rád nőként és ez nem is menne soha. Egyszerűen nem tudok másként gondolni rád.
Marcostól ezeket a szavakat hallva, kibuggyantak a szememből a könnyek. Végül is tudtam, hogy ezt a választ fogom kapni, de mégis rossz volt hallani.
- Ne haragudj Evangeline, de szeretnék egyedül lenni. - mondta Marcos csendben.
- Rendben, de kérlek ne távolodj el tőlem emiatt. - mondtam, majd lassan az ajtó felé indultam. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még egy utolsó pillantást vetettem Marcosra, aztán betettem magam után az ajtót.
 
Marcos szemszöge:
 
Jobb lett volna ha sose derült volna ki ez az egész. Mostmár hogy barátkozzak így Evangelinnel, hogy tudom, hogy másként néz rám? Vele nőttem fel, vele jártam egy suliba, mindent vele csináltam. Egyszerűen nem tudom másképp elképzelni a kapcsolatunkat.
 
Evangeline szemszöge:
 
Most Marcos biztos nagyon ki van bukva. Lehet haragszik rám, lehet sosem lesz már minden olyan mint régen. Mostmár semmit sem tehetek.
Miközben ezen gondolkodtam, valaki kopogott az ajtón. Az ajtóhoz mentem, hogy megnézzem ki az. Amikor kinyitottam Marcos állt előttem, de nem nézett rám.
- Bemehetek? - kérdezte.
- Gyere! - mondtam félve.
Marcos bejött az ajtón, majd háttal állt nekem. Egyszerűen nem akart rám nézni. Látszott rajta, hogy nagyon kivan a helyzettől.
- Evangeline, gondolkodtam... ugyanazt gondolom, mint eddig... nem tudok rád másként nézni. Arra gondoltam, hogy jobb ha nem találkozunk egy ideig. Meg kell emésszem ezt a dolgot.
- Biztos vagy ebben? - kérdeztem könnyes szemmel.
- Igen. Reggel ne várj, mert nem megyünk együtt munkába.
- Hát jó... de arra kérlek, hogy ne szakítsd meg velem a barátságot.
- Nem fogom... - mondta Marcos, miközben felém fordult. - Most pedig megyek. Szia. - mondta, aztán kisietett az ajtón.
Becsuktam utána az ajtót és lekuporodtam a földre. Nem akarom Marcost elveszíteni. Ő a legjobb barátom. Nagyon szeretem és nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Mostmár csak abban reménykedhetek, hogy minden olyan lesz, mint régen.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 48
Tegnapi: 13
Heti: 96
Havi: 335
Össz.: 37 849

Látogatottság növelés
Oldal: 5. Rész - Tiszta lappal
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »