A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                             12. Rész - Siker
 
         Aznap este nehezen aludtam el. Egész éjjel az esti események jártak a fejemben. Boldog voltam, hogy Marcos engem választott. Még álmaimban sem mertem elképzelni. Kíváncsi leszek mit fog szólni Martha, amikor elmondom neki, hogy Marcossal járunk. Biztos leakar majd beszélni engem, hogy hagyjam a fenébe Marcost. Félek egy kicsit, hogy mi lesz ha Marcos nem szeret belém. Akkor muszáj lesz elengedjem. De most míg velem van, mindent el kell kövessek, hogy érezzen irántam valamit.
Másnap boldogan keltem fel. Felöltöztem, megfésülködtem, aztán a tükörbe néztem és gyakoroltam.
- Astalavista! - mondtam vagányul, mint aki megnyerte a csatát. Ma meg kell mutassam a zsűrinek, hogy igenis tévedtek velem kapcsolatban.
Kimentem, bezártam a lakásomat, majd elindultam Marcoshoz. Bekopogtam, mire ő ajtót nyitott.
- Szia Evangeline! - köszönt zavarba esve.
- Szia. - mondtam szintén zavartan. - Jössz akkor ma velem?
- Pe-persze. Egy pillanat és mehetünk. - mondta, majd kis idő múlva kijött, bezárta a lakást, majd elindultunk.
Ma sem fogtuk meg egymás kezét. Marcoson látszott, hogy zavarban van a tegnapi csók miatt. Nem is szóltunk egymáshoz egész úton. Amikor odaértünk, bementünk az ajtón. Most nem fogadott nagy tömeg, mert már rég lejárt a meghallgatás. A nő sem volt kint, aki a sorszámokat osztogassa.
- Várj itt! - mondtam, majd bekopogtam az egyik ajtón.
- Tessék? - Hallatszott bentről egy hang.
Benyitottam, majd bementem. A férfi volt bent, akivel este beszéltem.
- Jó napot uram. Én vagyok a lány tegnapról!
- Igen tudom, ööö...
- Evangeline.
- Ja igen, Evangeline! Nos akkor, most hogy itt van, jöjjön velem.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Azokhoz a személyekhez, akik magát meghallgatták.
- Rendben. - mondtam, majd kimentünk az ajtón. Amikor kiléptünk megláttam miközben az egyik nő zsűri, aki engem kigúnyolt Marcossal flörtöl. Nagyon mérges lettem, amikor ezt megláttam. Egyből odaléptem hozzájuk.
- Szabad megtudnom, hogy mi folyik itt?
- Evangeline, ő itt Jessica. - mutatott be neki Marcos.
- Nagyon jól tudom, hogy kicsoda! - néztem a csajra szúrós szemmel.
- Honnan ismered? - kérdezte Marcos csodálkozva.
- Ö, ne haragudj, de ismerlek? - kérdezte a csaj mosolyogva. Bizonyára már elfelejtette az arcomat.
- Lehet nem ismersz már, de én vagyok az a lány, aki szerintetek kocsmában lép fel részeg emberek előtt!
- Te vagy az a lány! - jutottam eszébe a csajnak.
- Miről beszéltek? Jess, csak nem te vagy az egyik zsűritag? - kérdezte Marcos lepedten.
- Ő az egyik az öt zsűri közül! Te honnan ismered Marcos?
- Vele voltam randin, amikor beteg voltál!
- Hogy mi? Ezzel a perszónával? - kérdeztem idegesen.
- Hogy mit mondtál? - lett ideges a csaj.
- Jól hallottad! Aki megaláz másokat, azok nem érdemelnek kedvességet!
- Kikérem magamnak! Én csak az igazat mondtam! Tehetségtelen vagy! - mondta dühösen Jessica.
- Elnézést Jessica, de ebben nekem is van egy két beleszólásom, mivel én vagyok a főnök. Hallottam ezt a kislányt énekelni és nála tehetségesebbet nem ismerek! Te jó ég! Bele sem merek gondolni, hogy hány tehetséges embert küldtetek el azzal, hogy nincs hangja! Inkább tudod mit? Ki vagy rugva Jessica! Mondd meg a többieknek is, hogy nincs miért többet bejöjjenek dolgozni.
- Na de főnök!
- Semmi főnök. Kérlek, távozz.
Jessica dühös tekintettel nézett a főnökre, majd rám. Látszott az arcán, hogy vízbe tudott volna folytani. Én elégedett arccal néztem Jessicara, kihúztam magam, majd ezt mondtam:
- Astalavista, baby!
Jessica mérgesen, de úri hölgyként távozott. A férfi és Marcos halkan kuncogni kezdett a viselkedésemen.
- Nos akkor, ha minden probléma megoldódott, szeretném ha ezentúl nálunk dolgozna.
- Úgy érti, hogy énekesnőként?
- Igen, úgy értem. - mondta O'Donnel.
- Ez volt a gyerekkori álmom!
- Most akkor az álma valóra válik! - mondta a férfi, majd megütögette a hátam.
Én elengedtem, majd letöröltem a könycseppet a szememből, ami az örömtől kijött.
- Menjenek nyugodtan haza.
- De nem kell énekeljek vagy ilyesmi?
- Nem kell! Vegye úgy, hogy tegnap este már meghallgattam!
- Ó, köszönöm! - mondtam boldogan, majd Marcosra néztem.
- Köszönjük! - mondta Marcos.
- Akkor mi most... megyünk! - mondtam mosolyogva.
- Rendben. Vigyázzanak magukra. Majd az ünnepek után jelentkezzen nálam. Viszlát!
- Rendben. Viszlát! - köszöntünk el Marcossal, majd elindultunk a kijárat felé.
- Jajj, úgy örülök, Marcos!
- Azt elhiszem! - mondta mosolyogva.
- Figyelj csak... nem ünnepeljük meg ezt a jóhírt? - kérdeztem Marcostól szégyelősen.
- De, ez jó ötlet! Majd áthívjuk Marthat is meg a férjecskéjét is.
- Hát, Martha és Patrick nincsenek itthon. A rokonoknál vannak.
- Akkor megünnepeljük kettesben. Legalább Karácsony másnapját nem töltjük egyedül!
- Igen... kár hogy a szüleink messze vannak!
- De biztos a te szüleid és az én szüleim együtt töltik az ünnepeket, mint minden évben.
- Igen, ma felhívom őket.
- Majd én is később!
- De ne mondjuk meg még nekik, hogy te és én... tudod...
- Jó, nem mondjuk meg! - egyezett bele Marcos.
Beszélgettünk még egy darabig, majd a lakásánál elköszöntem tőle.
- Akkor majd este várlak nálam! - mondtam.
- Majd hatkor átmegyek.
- Jó, akkor hát, szia! - köszöntem el mosolyogva.
- Szia.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 9
Heti: 56
Havi: 468
Össz.: 37 476

Látogatottság növelés
Oldal: 12. Rész - Siker
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »