Amikor átjött, mindent elmeséltem neki. Nagyon meglepődött, hogy Marcosból ilyen reakciókat váltott ki Eliza. Nem hiába mondják sokan, hogy az első szerelem mindig megmarad az ember életében. Én Marcos szemében mindig második maradok.
Amikor valamilyen szinten megnyugtatott Martha, úgy döntött, hogy hazamegy. Én pedig vacsora nélkül lefeküdtem az ágyamba. Nem volt étvágyam. Kicsit bűntudatom volt, hogy Marcossal veszekedtem. Megértem ha védi Elizát, mégiscsak egy időben sokat jelentett neki ez a lány. Úgy döntöttem, hogy jobb ha átmegyek hozzá és kibékülök vele. Késő van már, de csak így tudok elaludni, ha kibékültünk.
Hamar felkeltem az ágyból, kimentem a lakásomból és egyenest Marcoshoz vettem az irányt. Bekopogtam, majd várakozni kezdtem, hogy kinyissa az ajtót. Amikor kinyílt az ajtó, nem Marcos állt előttem, hanem Eliza egy szál fehér ingben. Amikor megláttam, úgy éreztem magam mint egy kártyavár, ami darabokra hullik. Nem tudtam szólni, csak nézni győzedelmes tekintetét. Marcos képes volt ezt tenni velem?
- Ki az? - kérdezte Marcos belülről.
- Senki drágám! Csak eltévesztették az ajtót. Nem téged kerestek! - mondta Eliza, miközben mosolyogva engem nézett.
Könnyekkel teli szemmel néztem Elizát. Egy szót sem szóltam, minek csaptam volna botrányt? Elfogadtam, hogy vesztettem. Elsiettem a helyszínről. Haza szaladtam.
Berohantam a szobámba és kikaptam a szekrényem tetejéről a bőröndömet, majd belegyömöszöltem a ruháimat. Úgy éreztem, hogy el kell innen menekülnöm, mert nem fogom túlélni. Éreztem ahogy a gyűlölet
megmérgezi a szívem.
Miután mindenemet összeszedtem kimentem a panelből és hívtam egy taxit. A taxira még várnom kellett, ezért szóltam Marthanak, hogy elbúcsúzhassak tőle.
A telefon hívásom után hamar leszaladt Patrickal és sírva könyörgött, hogy ne menjek el.
- Eddig mindig te mondtad, hogy utazzak el! Most eljött az idő, hogy el kell menjek egy időre. - mondtam sírva.
- De ugye nem örökre mész el?
- Nem, csak addig amíg átvészelem ezt az egészet. Nem bírok most itt maradni! - mondtam.
A taxi megérkezett, én pedig a csomagtartóba tettem a csomagom. Mély levegőt vettem, majd elbúcsúztam mindkettejüktől.
- Vigyázzatok magatokra! - mondtam megölelve őket.
- Te is! Hiányozni fogsz! - mondta Martha.
- Szia Evangeline! - mondta Patrick.
Beszálltam az autóba, majd szomorúan néztem őket, ahogy egyre távolabb kerültek tőlem.
Mindent itt hagyok, a karrieremet, az álmaimat. Muszáj összeszedjem magam, hogy tiszta lappal tudjak kezdeni mindent.