A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                        22. Rész - Menekülés
 
           Másnap amikor a munkába értem Marcelot kezdtem keresni, mert próbám volt vele, de sehol sem találtam. Nem tudtam hol lehet. Mindenhova benyitottam, de nem találtam. Pedig tudtam, hogy a munkahelyen van, mert Antoniát megkérdeztem róla. Amikor épp feladtam a keresést, férfi hangokat hallottam kiszűrődni a női mosdóból.
Tudtam, hogy ez nem lehet más, csakis Marcelo. Bementem a mosdóba, hogy megnézzem mit csinál, de amikor beléptem nagy meglepetés fogadott. Marcelo Elizával csókolózott. Nagyra nyílt szemekkel néztem őket, a lepődöttségtől szólni sem tudtam.
Eliza észrevette, hogy bent vagyok és eltolta magától Marcelot.
 
- Evangeline! Mit keresel itt?
 
- Te mit keresel itt? Ez az én munkahelyem! Mégis mi a frászt csináltok? - kérdeztem felháborodva.
 
- Ez az idióta rám szállt! Bejöttem, hogy megmossam az arcom, errefel letámadott! - mondta magyarázkodva Eliza.
 
- Ugyan baby, most mit hazudsz? - kérdezte nevetve Marcelo.
 
- Eliza ne hazudj nekem! Láttam amit láttam! Idejössz, hogy vissza kapd Marcost, errefel az első szembejövő fiúval leállsz!
- Mondom, hogy nem!
 
- Én Marcelónak hiszek! Neki nincs miért hazudjon!
 
- Végre kiscsillag! - mondta Marcelo rám nézve.
 
- Megyek és mindent elmondok Marcosnak, hogy milyen nőszemély is vagy te igazából! - mondtam.
 
- Menj csak! Úgysem fog hinni neked! - mondta Eliza.
 
Én sarkon fordultam és elhagytam a mosdót. Alig vártam, hogy leteljen a munkaidőm és végre mindent elmondhassak Marcosnak. Biztos kiábrándul majd Elizából, amikor ezt meghallja.
Amikor hazamentem, bekopogtam Marcoshoz. Hamar ajtót nyitott, én pedig bementem hozzá.
 
- Marcos, valamit mondanom kell!
 
- Mondd!
 
- Elizát ma rajtakaptam Marcelóval a női mosdóban! Nem tudom, hogy miért jött a munkahelyemre, de amikor megláttam őket csókolózni el is felejtettem megkérdezni.
 
- Ezt most komolyan mondod? - kérdezte Marcos lepődötten.
 
- Persze, hogy komolyan mondom! Szerinted hazudok?
- Azt nem mondtam! De szerintem csak azért mondod ezt, hogy kiábránduljak Elizából.
 
- Hogy mondhatsz ilyet? - kérdeztem kétségbeesetten.
 
- Tudom, hogy féltékeny vagy most és lehet más lánnyal láttad Marcelot, csak nem láttad jól az arcát.
 
- Ezt nem hiszem el! Komolyan mondom, hogy nem ismerek rád!
 
- Miért mondod ezt? Én csak nem akarom, hogy olyat állíts valakiről, aminek a fele sem igaz! - mondta Marcos.
 
- Inkább elmegyek! Látom bolondnak tartasz! Jól láttam kivel csókolózik, még beszéltem is vele! De ha nem hiszel nekem, akkor jobb ha most elmegyek! - mondtam, majd az ajtóhoz siettem. Amikor odaértem megálltam és visszanéztem Marcosra. - Gondolkozz el kettőnkön! - mondtam, majd becsuktam az ajtót.
 
Szomorúan mentem a lakásomhoz. Marcos még utánam sem jött, hogy megállítson. Úgy látszik, hogy ennyit jelentek neki. Eliza fontosabb számára.
Bementem a szobámba, majd fogtam a mobilomat és felhívtam Marthat. Megkértem, hogy jöjjön át hozzám.
Amikor átjött, mindent elmeséltem neki. Nagyon meglepődött, hogy Marcosból ilyen reakciókat váltott ki Eliza. Nem hiába mondják sokan, hogy az első szerelem mindig megmarad az ember életében. Én Marcos szemében mindig második maradok.
Amikor valamilyen szinten megnyugtatott Martha, úgy döntött, hogy hazamegy. Én pedig vacsora nélkül lefeküdtem az ágyamba. Nem volt étvágyam. Kicsit bűntudatom volt, hogy Marcossal veszekedtem. Megértem ha védi Elizát, mégiscsak egy időben sokat jelentett neki ez a lány. Úgy döntöttem, hogy jobb ha átmegyek hozzá és kibékülök vele. Késő van már, de csak így tudok elaludni, ha kibékültünk.
Hamar felkeltem az ágyból, kimentem a lakásomból és egyenest Marcoshoz vettem az irányt. Bekopogtam, majd várakozni kezdtem, hogy kinyissa az ajtót. Amikor kinyílt az ajtó, nem Marcos állt előttem, hanem Eliza egy szál fehér ingben. Amikor megláttam, úgy éreztem magam mint egy kártyavár, ami darabokra hullik. Nem tudtam szólni, csak nézni győzedelmes tekintetét. Marcos képes volt ezt tenni velem?
 
- Ki az? - kérdezte Marcos belülről.
 
- Senki drágám! Csak eltévesztették az ajtót. Nem téged kerestek! - mondta Eliza, miközben mosolyogva engem nézett.
 
Könnyekkel teli szemmel néztem Elizát. Egy szót sem szóltam, minek csaptam volna botrányt? Elfogadtam, hogy vesztettem. Elsiettem a helyszínről. Haza szaladtam.
Berohantam a szobámba és kikaptam a szekrényem tetejéről a bőröndömet, majd belegyömöszöltem a ruháimat. Úgy éreztem, hogy el kell innen menekülnöm, mert nem fogom túlélni. Éreztem ahogy a gyűlölet
megmérgezi a szívem.
Miután mindenemet összeszedtem kimentem a panelből és hívtam egy taxit. A taxira még várnom kellett, ezért szóltam Marthanak, hogy elbúcsúzhassak tőle.
A telefon hívásom után hamar leszaladt Patrickal és sírva könyörgött, hogy ne menjek el.
 
- Eddig mindig te mondtad, hogy utazzak el! Most eljött az idő, hogy el kell menjek egy időre. - mondtam sírva.
 
- De ugye nem örökre mész el?
 
- Nem, csak addig amíg átvészelem ezt az egészet. Nem bírok most itt maradni! - mondtam.
 
A taxi megérkezett, én pedig a csomagtartóba tettem a csomagom. Mély levegőt vettem, majd elbúcsúztam mindkettejüktől.
 
- Vigyázzatok magatokra! - mondtam megölelve őket.
 
- Te is! Hiányozni fogsz! - mondta Martha.
 
- Szia Evangeline! - mondta Patrick.
 
Beszálltam az autóba, majd szomorúan néztem őket, ahogy egyre távolabb kerültek tőlem.
Mindent itt hagyok, a karrieremet, az álmaimat. Muszáj összeszedjem magam, hogy tiszta lappal tudjak kezdeni mindent.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 30
Tegnapi: 14
Heti: 78
Havi: 443
Össz.: 37 957

Látogatottság növelés
Oldal: 22. Rész - Menekülés
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »