-Igen. - mondta Marcos.
- Akkor engedd meg, hogy megköszönjem neked hogy ilyen szép barátnőt adtál át nekem.
- Ezt meg hogy értsem? - kérdezte Marcos.
- Evangeline a barátnőm mióta szakítottatok! A szülei hoztak össze minket.
- Evangeline, ez igaz? - kérdezte tőlem lepedten Marcos.
Ez most teljesen váratlanul ért. Én most akartam kibékülni Marcossal, Steve pedig megjelenik és ilyeneket hazudgál neki. Most mit mondjak neki?
- Igen, ő a barátom! - mondtam, bár nem tudom hogy miért.
Marcos nézett minket egy darabig, majd szomorúan elment. Kétségbeesetten néztem, ahogy távolodik. Visszanéztem Steve-re, de ő mosolygni kezdett.
- Gyere be! - mondtam.
Steve bejött, majd körbenézett a lakásomban.
- Szép helyen laksz! - mondta Steve terelve a témát.
- Mi volt ez az előbb? Miért mondtad Marcosnak, hogy a barátnőd vagyok? - kérdeztem felháborodva.
- Csak segíteni akartam neked! - adta válaszul Steve.
- Kösz, de nem kell, hogy segíts!
- Azt hittem, hogy ez a célod, hogy bosszút állj rajta!
- Ez is volt a célom! De már megbűnhődött a tettéért! - mondtam.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy megbocsátasz neki?
- De, ezt akartam, de te mindent elrontottál! - hibáztattam.
- Én rontottam el? Miért nem mondtad akkor neki, hogy nem vagy a barátnőm?
- Nem tudom, hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak neki.
- Szerintem hagyjuk még egy kicsit bűnhődni, aztán majd megmondod neki.
- Akkor megharagudna rám. Valami mást kell, hogy kitaláljak. - mondtam elgondolkodva.
Steve érkezésének egyáltalán nem örültem. Ha csak pár másodpercel később érkezett volna, akkor nem talált volna otthon, mert Marcos karjaiban lennék. Talán a sors akarta ezt így, hogy Steve megakadályozza a boldogságom. Lehet nem Marcos az igazi, hanem valaki más. Lehet, hogy Steve az, csak én még nem jöttem rá.