A szív dallama
"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
37. Rész -
Egy nap, amikor a munkahelyemen dolgoztam, zörögni kezdett a telefonom, mert levettem a hangját. Kivettem a telefonom a zsebemből és egy üzenetet láttam a kijelzőn, amit Marcostól kaptam.
Hirtelen gyorsabban kezdett dobogni a szivem, amikor megláttam az ő nevét, de tudtam, hogy helytelenül cselekednék ha elolvasnám az üzenetét, ezért olvasás nélkül kitöröltem.
Kis idő múlva ismét zörögni kezdett a telefonom. Idegesen láttam, hogy megint Marcos írt, ezért ismét kitöröltem az üzenetet. Jobb ha örökre elfelejtsük egymást. Nem akarok csalódást okozni Steve-nek.
Amikor hazafele tartottam, felhívtam Steve-et, hogy nem megyek egyenesen haza, mert átugrom Marthahoz beszélgetni egy kicsit.
Amikor Martha lakásához értem, bekopogtam hozzájuk. Patrick nyitott ajtót.
- Á, szia Evangeline! Téged is lehet errefele látni?
- Szia. Marthahoz jöttem, itthon van? - kérdeztem Patricktól.
- Nem, nincs itthon! Pont hozzátok ment!
- Tényleg? Jól elkerültük egymást! Akkor én nem is zavarok tovább! Szia Patrick! - köszöntem el mosolyogva Patricktól.
- Szia Evangeline! - köszönt el Patrick is, majd betette az ajtót.
Amikor a lépcsőhöz közeledtem, Marcos épp akkor jött fel a lépcsőről. Lepődötten néztem Marcosra, ő is én rám.
- Szia Evangeline!
- Szia! Hazaértél? - kérdeztem tőle zavartan.
- Igen! Hozzám jöttél?
- Ne-nem, Marthahoz, de nincs itthon. Kiderült, hogy épp nálunk van, ezért most épp haza indulok!
- Mielőtt elmennél, szeretnék beszélni veled! - mondta Marcos komoly hangon.
- De sietek!
- Csak öt percet adj!
- Na jó, de csak öt perc!
- Rendben! Gyere be addig!
- Jó! - mondtam, majd bementem a lakásába, miután kinyitotta az ajtót.
Körbe néztem. Mintha csak tegnap jártam volna itt. Minden ugyanúgy van, ahogy régen. Felé fordultam, majd vártam, hogy mit akar mondani.
- Hallgatlak! - mondtam.
- Írtam neked üzenetet. Nem válaszoltál rájuk!
- El sem olvastam őket! Mindet kitöröltem! - mondtam közömbösen.
- Dehát miért?
- Mert megmondtam, hogy ne keress! - mondtam mérgesen. - S különben is miért jöttél vissza? Arról volt szó, hogy vissza se jössz!
- Nem tudnálak itt hagyni! Hiába kéred azt tőlem, hogy tartsam magam távol tőled! Nem megy! Szeretlek! - mondta Marcos, majd megfogott a derekamnál és közelebb húzott magához. - És tudom, hogy te is!
- Marcos! - csak ennyit tudtam mondani, mert sírhatnékom támadt.
- Mondd, hogy szeretsz és esküszöm, hogy nem engedlek el többet! - mondta Marcos a szemembe nézve.
- Nem tehetem! - mondtam a fejem csóválva.
- Miért nem?
- Mert nem! Nem tehetem ezt Steve-vel! - mondtam kétségbeesve.
- Kérlek, mondd ki, hogy szeretlek!
- Sze-szeretlek! - mondtam ki végül a kulcsszót, amit Marcos már oly rég akart hallani tőlem!
- Tudtam! Tudtam, hogy szeretsz, hogy van még esélyem nálad! - mondta Marcos boldogan, majd szorosan magához ölelt.
Én is szorosan átöleltem, majd zokogni kezdtem.
- Mi a baj? - kérdezte Marcos.
- Az, hogy én Steve-vel járok! Hogy mondjam el neki, hogy elhagyom? Nem ezt érdemli!
- Szereted? - kérdezte Marcos aggódó tekintettel.
- Nem mondom, hogy nem szeretem, hisz akkor nem jártam volna vele. De később rájöttem, hogy nem úgy szeretem, ahogy téged. Csak nem akartam ezt beismerni. Csak boldog akartam lenni! - mondtam kétségbeesetten.
- Ne aggódj! Mostmár itt vagyok és ketten elmondjuk neki, hogy szeretjük egymást! - mondta Marcos.
Én Marcosra néztem. A karjaiban biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogyha ő itt van, akkor semmi rossz nem történhet velem. Újból átöleltem, mire Marcos hosszasan megcsókolt.
Steve szemszöge:
Valaki kopogott az ajtón. Ez nem lehet Evangeline, mert neki van kulcsa a lakás ajtóhoz. Vajon ki lehet az? Odamentem, majd ajtót nyitottam.
- Martha, te vagy az? - kérdeztem lepődötten.
- Szia! Evangeline? - kérdezte mosolyogva Martha.
- Épp nálatok kell legyen! Felhívott, hogy átugrik hozzád beszélgetni!
- Ó, akkor én megyek!
- Szerintem inkább várd meg itt! Biztos már elindult haza.
- Ez igaz! Bemehetek?
- Persze! Fáradj be!
- Köszi! - mondta Martha, majd bejött a lakásba.
- Hideg van kint, ugye?
- Igen, egy kicsit csepergett az eső is! - mondta Martha.
- Ismét közeleg a tél! Hamar eltelt ez az év is!
- Jaj, ne is mondd! Megint jönnek a várva várt ünnepek. Egy kis szabadság ránk férne már!
- Igen! Jó, hogy olyankor nem kell dolgozni!
- Jah, olyankor azon törjük a fejünket, hogy hova tegyük a fenyőfát! - mondta mosolyogva Martha.
- És, hogy milyen ajándékot vegyünk a szeretteinknek!
- Igen! Most tanácstalan vagyok! Nem tudom, hogy kinek
mit vegyek!
- Tavaly szép ajándékot vettél Evangelinenek! Az a nyaklánc jól mutat a nyakában! - mondtam neki.
- Milyen nyaklánc? - kérdezte Martha lepődötten.
- Az az arany nyaklánc, amin E betű van!
- Jah, azt nem tőlem kapta, hanem Marcostól! - mondta Martha.
- Hogy micsoda? - kérdeztem lepedten. Úgy éreztem, mintha egy vödör hideg vizet öntöttek volna rám.
- Marcostól kapta! Akkor kezdtek el járni! Igaz, hogy akkor még csak próba kapcsolat volt köztük, de Evangelinenek mindig is sokat jelentett ez a nyaklánc.
- Nekem azt mondta, hogy tőled kapta! - mondtam kicsit idegesen.
- Hoppá! Akkor ezekszerint nem kellett volna ezt elmondanom! - mondta Martha ijjedten.
- Jól tetted, hogy elmondtad! Evangelinenek már rég itt kellene lennie! Azt hiszem sejtem, hogy most hol lehet!
- Ezt hogy érted? - kérdezte tőlem Martha.
- Ma kell haza utazzon Marcos! Lefogadom, hogy most ők
ketten együtt vannak!
- Akkor az nem jót jelent! - mondta a szájába harapva Martha.
- Úgy látom te tudsz valamit, amit én nem! Ki vele!
- Hát a múltkor, amikor nálunk voltatok, Evangeline elmondta nekem, hogy találkozott Marcossal.
- Erről én is tudok! - mondtam.
- De azt is elmondta, hogy Marcos vissza akarja őt kapni. Még meg is csókolta Evangelinet, csak ő nem merte elmondani neked mindezt! - vallotta be Martha.
- Marcos megcsókolta? Most rögtön megyek és szétverem! - mondtam kikelve magamból.
- Nehogy ilyet csinálj! - kérlelt Martha.
- Miért ne?
- Evangeline most biztos össze van zavarodva. Engedd, hogy ő döntse el, hogy mit akar valójában. Hiába mész most Marcost megverni, ha őt szereti! Ha Evangeline tényleg szeret, akkor visszajön hozzád! - mondta Martha.
- Talán igazad van! Evangeline engem szeret, vissza fog jönni, tudom, érzem! - mondtam biztosra a dolgot.
Evangeline szemszöge:
- Marcos, én nem tudom hogyan mondjam meg Steve-nek, hogy téged szeretlek! - mondtam Marcosra nézve.
- Akarod, hogy megmondjam én neki?
- Nem, ezt egyedül kell, hogy megtegyem!
- Jól van! Azután hívj fel és én érted megyek, hogy elhozzalak!
- De már nincs otthonom, hogy hova menjek! Már más lakik az én lakásomban! - mondtam szomorúan.
- Emiatt ne aggódj! Itt fogsz lakni én nálam!
- Ezt most komolyan mondod? - kérdeztem Marcosra nézve.
- Persze, hogy komolyan mondom. Azt akarom, hogy közel légy hozzám. Eleget voltál távol tőlem!
- Jaj Marcos, úgy szeretnék itt lakni veled! - mondtam boldogan.
- Ma már itt leszel mellettem!
Megöleltük egymást, majd elköszöntem Marcostól, hogy minél hamarabb beszélhessek Steve-vel. Egész úton a torkomban dobogott a szivem. Nem tudtam hogyan kezdjek hozzá, hogyan mondjam el Steve-nek, hogy Marcossal akarok élni.
Amikor haza értem, óvatosan becsuktam az ajtót. Kicsit rosszul éreztem magam, a gyomrom görcsbe rándult. Féltem a Steve-vel való találkozástól.
Letettem a kabátom, majd a konyhába mentem, hátha ott van Steve, hogy beszéljek vele. Amikor bementem, ott ült csendben, majd rám nézett.
- Hazaértél? - kérdezte tőlem Steve komoly hangon.
- Igen. - mondtam halkan.
- Martha itt járt, téged keresett! Megmondtam neki, hogy nála vagy, ezért hazament. Találkoztatok?
- Ne-nem!
- Akkor hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte Steve számon kérve tőlem.
- Figyelj Steve, beszélnünk kell! - mondtam szomorú hangon.
- Szerintem is! Gyere a nappaliba! - mondta Steve.
Én félve mentem ki a nappaliba. Most minden kiderül. Biztos dühös lesz, de meg kell, hogy értse. Amikor kimentünk mindketten a nappaliba, Steve komoly tekintettel rám nézett.
- Ülj le! - mondta.
Helyet foglaltam a kanapén, majd Steve-re néztem.
- Steve, mondanom kell valamit! - mondtam torkomban dobogó szívvel.
- Sss, előbb én szeretnék mondani valamit! - mondta Steve nyugodt hangon.
Én nem szóltam egy szót se, csendben hallgattam amit mondani akar.
- Evangeline! Már régóta együtt vagyunk! Én már előtte megszerettelek, mielőtt még járni kezdtünk volna. Mindig is azt akartam, hogy boldognak lássalak és remélem, hogy mellettem az voltál mindig!
- Igen, Steve! Melletted mindig boldog voltam! - mondtam könnyes szemmel.
- Azt akarom, hogy mindig boldog légy! Mert nekem te vagy a legfontosabb! - mondta Steve, miközben elém térdelt. - Éppen ezért azt akarom, hogy légy a feleségem!
Amikor ezt meghallottam, se köpni se nyelni nem tudtam. Mindenre számítottam, de erre nem. Most ezek után hogy közöljem vele, hogy mást szeretek?
- Na mit mondasz? - kérdezte tőlem Steve reménykedő tekintettel.
- Hát Steve, erre nem tudom, hogy mit mondjak! Én nem ilyesmiről akartam veled beszélni!
- Nem mondasz igent? - kérdezte Steve komoly hangon.
- Ne, ne haragudj, de nem mondhatok igent! - mondtam félős hangon.
- Miért nem? Mert Marcost választottad? - kérdezte Steve mérges hangon.
- Te honnan tudsz erről? - kérdeztem lepődötten.
- Mindent tudok Evangeline! Tudok a csókotokról, azt is tudom, hogy nem Marthatól kaptad a nyakláncot és tudom, hogy hol voltál ilyen sokáig! Marcossal voltál! - mondta teljesen kikelve magából.
- Steve, kérlek ne légy mérges! Tényleg Marcossal voltam, ezt akartam elmondani neked! Szeretjük egymást! - mondtam zokogva.
Steve mérgesen nézett rám, nagyon féltem tőle. Még sosem láttam Steve-et ennyire kiborulva. Mintha egy más valaki állna előttem.
- Na ide figyelj! Ha nem akarod, hogy Marcosnak bántódása essen, akkor jobb ha elfelejted őt örökre!
- Te most fenyegetsz? - kérdeztem lepődötten.
- Ugyan, csak nem akarom, hogy Marcosnak bántódása essen és gondolom, hogy te sem!
- Mekkora szemét vagy! - mondtam könnyes szemmel rá nézve. - És én még szerettelek!
- Bocsi, de nem tehetek mást! Most össze vagy zavarodva, segítenem kell neked, hogy tisztán láss!
- Most látok csak igazán tisztán! - mondtam, majd a telefonom után nyúltam.
- A-a! Ha most felhívod Marcost, akkor baja fog esni! Csak egy telefonomba kerül!
Én visszatettem a telefonom, majd kétségbeesetten néztem magam elé. Steve közelebb lépett hozzám, majd homlokon puszilt.
- Fáradtnak látszol kedvesem! Jobb ha lefekszel! - mondta Steve mosolyogva, majd bement a szobájába.
Nem tudtam, hogy most mi tévő legyek. Nem mertem Marcost felhívni, mert tudom, hogy azonnal ide rohanna. Nem szeretném ha miattam bántódása esne. Azt nem bocsátanám meg magamnak soha.
Marcos ma este a telefonomat várja, hogy értem jöjjön, hogy aztán boldogan élhessünk! De nem hívhatom fel! Bementem a szobámba, majd órákig sírtam.
Reggel, amikor felkeltem, tudtam, hogy munkába kell mennem. Lassan felöltöztem, majd felvettem a kabátom, hogy elinduljak. Steve ekkor kijött a szobájából, majd egyenest hozzám közeledett.
- Jó reggelt szerelmem! Már mész is dolgozni?
- Igen! - mondtam dühösen.
- Jaj, Evangeline! Ezzel nem segítesz Marcoson! Próbálj kedvesen beszélni velem!
- A munkába megyek édesem! - mondtam gúnyos mosollyal.
- Látod, megy ez! Csak még gyakorolnod kell! - mondta Steve, majd adott egy puszit az arcomra.
Én szó nélkül kimentem a lakásból, majd a munkába siettem.
Amikor odaértem, épp beálltam volna dolgozni, amikor Marcos megjelent az üzletben.
- Marcos mit keresel itt? - kérdeztem odasietve hozzá.
- Nem hívtál az este! Egész éjszaka a hívásodat vártam!
- Ne haragudj, de ez nekem nem fog menni! - mondtam remegő hangon.
- Mi nem fog menni?
- Ez, ez az egész! Nem lehetünk együtt! Hiba volt!
- Mit beszélsz? - kérdezte nem értően Marcos, majd észrevette, hogy megvagyok rémülve. - Evangeline, te remegsz! Bántott? - kérdezte idegesen.
- Nem, nem bántott! Csak nem lehetek veled! Kérlek ne kérdezz tőlem semmit és menj el! - kérleltem könnyes szemmel.
- Nem értek semmit, Evangeline!
- Nem is kell semmit sem érts! Csak menj el, kérlek!
- Tudod mit? Én innen addig el nem megyek, míg meg nem magyarázod a dolgokat!
- Nem beszélhetünk itt! Itt bárki meghallhat minket! - mondtam halkan.
Marcos egyből sejtette, hogy valami baj van, ezért kihívott az utcára, hogy bebújjunk ugyan oda a két épület közé, ahol már voltunk. Előtte odamentem az egyik munkatársamhoz, hogy szóljak neki, hogy 5 percre le kell lépnem, majd kimentem Marcossal.
Amikor bementünk a két épület közé, én szorosan átöleltem, majd sírni kezdtem.
- Mondd el Evangeline, hogy mi történt a tegnap!
Én elengedtem Marcost, majd szomorúan a szemébe néztem.
- Már mindenről tudott! Tudott kettőnkről és tudta, hogy elakarom hagyni! Amikor épp beszélni akartam volna vele, megkérte a kezem!
- De ugye nem mondtál neki igent? Ugye nem ezért akarsz elhagyni? - kérdezte Marcos rémült tekintettel.
- Dehogy is! Nemet mondtam neki. Erre ő begurult és azt mondta, hogy tud rólunk és ha nem akarom, hogy bajod essen, akkor ne keresselek többet!
- Megzsarolt?
- Igen! Ezért nem kerestelek az este! Féltem, hogy rájön!
- Most rögtön odamegyek és ellátom a baját! - mondta Marcos mérgesen.
- Ne, kérlek! Nem bírnám ki, ha bajod esne!
- Nem esik bajom!
- Egyedül akkor sem engedlek el! Veled megyek! - mondtam elszántan.
- Jobb ha nem jössz!
- De ne menj egyedül! - mondtam sírva.
- Szólok Patricknak, hogy jöjjön velem! Így jó lesz?
Én csak bólogattam. Nagyon féltettem őt.
- Te addig menj Marthahoz és zárjátok be az ajtót! - mondta Marcos, majd szorosan átölelt.
Egyedül mentem vissza a munkahelyemre. Elnézést kértem, majd megkértem a főnököm, hogy engedjen haza. A főnök szó nélkül hazaengedett, mert amúgy sem volt sok vásárló az üzletben.
Magamra vettem a kabátom, majd útközben felhívtam Marthat.
- Evangeline, ne haragudj, véletlenül mondtam el, hogy Marcostól kaptad a nyakláncot! De nem tudtam, hogy azt mondtad neki, hogy tőlem kaptad!
- Semmi baj, nincs miért bocsánatot kérj! Én voltam a hibás! De nem ezért hívlak! Szeretnék kérni tőled valamit! Átmehetek hozzád?
- Hát persze!
- Most épp hozzád tartok!
- Várlak!
Amikor odaértem, kopogni kezdtem. Martha hamar ajtót nyitott, majd a nyakába borultam.
- Evangeline! Itt volt Marcos! Elmentek Patrickkal Steve-hez!
- Már elmentek? - kérdeztem könnyes szemmel.
- Igen! Marcos azt mondta, hogy vigyázzak rád!
Szomorúan bementem Martha lakásába, majd letettem a kabátom. Nagyon féltem attól, hogy Marcossal valami baj történik.
- Elég rosszul nézel ki! Főzök neked egy teát! - mondta Martha, majd kiment a konyhába.
Én a kanapéhoz mentem, majd leültem. Az órát néztem, de még nem telt el sok idő. Még biztos oda sem értek Steve-hez.
Miután Martha visszajött a teával, leült mellém, majd mindenről kifaggatott. Mindent elmeséltem neki. Már kezdett sötétedni, én pedig egyre idegesebb lettem.
- Vajon mit csinálnak? - kérdeztem sírva.
- Nyugi, csak beszélgetnek! - próbált nyugtatni Martha.
Egy óra múlva már sírni sem tudtam, csak némán ültem az ágyon magam elé nézve, kisírt szemekkel. Hirtelen kopogás törte meg a csendet.
Hirtelen felálltam, majd az ajtó felé néztem. Féltem, hogy Steve áll az ajtóban és értem jön.
- Várj itt! Kinyitom! - mondta Martha, majd odament az ajtóhoz, hogy kinyissa.
Patrick és Marcos lépett be az ajtón dobozokkal, meg egy bőrönddel. Patrick megállt Marthaval beszélgetni, Marcos pedig letette a kezéből a dobozt, majd felém sietett. Örömmel ugrottam a nyakába, majd alaposan körbenéztem.
- Nem bántott? - kérdeztem Marcostól.
- Nem! Igazából egy gyáva alak! Nem is akart bántani, csak tudta, hogy elakarod hagyni, ezért nem volt jobb ötlete, hogy mivel marasztaljon! Tudta, hogy hiába mondja azt, hogy szeret, mert úgysem maradtál volna mellette!
- A szemétláda! Többé látni sem akarom! - mondtam dühösen. - Majdnem elhagytalak miatta!
- Nyugi, többé nem kell találkozz vele. Holnap vissza utazik oda ahonnan jött! A dolgaidat is elhoztuk!
- Akkor ez most azt jelenti, hogy hozzád költözhetek? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen! Mostmár az enyém vagy! Többet nem engedlek el! - mondta, majd szorosan átölelt.
Sosem hittem volna, hogy Marcossal egy nap újra összejövök. Szorosan átöleltem, el sem akartam engedni. Teljesen megszűnt körülöttem a világ.
- Khm, khm! - szakította félbe a boldogságom Martha. - Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de mi is itt vagyunk!
- Jajj, ne haragudj Martha! - kértem bocsánatot Marthatól.
- Azt hiszem, hogy jobb ha mi most hazamegyünk! - mondta Marcos Marthara és Patrickra nézve.
Én mosolyogva Marcosra néztem. Jól hangzott a "haza megyünk" mondata. Odamentem az ajtóhoz, felvettem az egyik dobozomat, majd a többiek felé néztem.
- Jó éjszakát nektek! - mondtam.
- Nektek is! - mondta Martha és Patrick.
Marcos is felvette az egyik dobozt a kezébe, majd a bőrönd után nyúlt, amit maga után húzott. Miután a lakáshoz értünk, letettem a kezemből a dobozt, majd kivettem Marcos zsebéből a lakáskulcsot, mivel az ő keze tele volt, majd kinyitottam az ajtót. Felvettem a dobozt, majd bementünk a lakásba. Letettük az asztalra a dobozokat, majd Marcos felé fordultam. Marcos közel jött hozzám, én pedig fülig érő mosollyal néztem őt.
- Mi az? - kérdezte mosolyogva Marcos.
- Az a helyzet, hogy nálad csak egy szoba van. És ez tudod mit jelent? - kérdeztem nagy szemekkel.
- Na mit jelent?
- Azt, hogy a kanapén fogok aludni! - mondtam vigyorogva.
- Akkor adok oda takarót, nehogy megfázz! - mondta Marcos viccelődve.
- Te kis piszok! - mondtam nevetve, majd megcsókoltam.
- Majd holnap kipakolunk! - mondta Marcos, majd megsimogatta az arcom.
- Tényleg nem zavar, hogy ide költözöm hozzád? - kérdeztem elbizonytalanodva.
- Te most viccelsz? Hogy zavarna? Olyan boldog vagyok, hogy te meg én összeköltözünk!
- Akkor jó, csak nem szeretném ha emiatt úgy éreznéd, hogy elvettem a szabadságodat!
- Ne gondolj ilyesmikre. Mióta beléd szerettem, azóta másképp látom az életem. Míg csak barátok voltunk, azt hittem, hogy sosem leszek már szerelmes Eliza miatt. Ezért viselkedtem úgy, ahogy. De te mindent megváltoztattál!
- De mielőtt elkezdenénk a közös kis életünket, szeretném feltenni a legfontosabb kérdést! - mondtam komoly hangon.
- Mi lenne az?
- Szereted még Elizát? - kérdeztem kicsit félve.
- Nem! Bolond voltam, összezavarodott. Amikor megcsaltalak, én akkor meg is bántam mindent! El szerettem volna mondani neked másnap, de nem találtalak! Azt hittem, hogy vége az életemnek!
- Akkor a szüleimnél voltam. Ott ismertem meg Steve-et.
Akkor még csak barátkoztunk. Elmondtam neki az egész életem, hogy mennyire szerettelek és mennyire megbántottál. Aztán akkoriban nagyon megharagudtam rád és úgy döntöttem, hogy visszajövök és bosszút állok rajtad és Elizán.
Marcelot is bevettem a tervembe. Segített is. Ő vette videóra amikor Eliza más fiúval volt. De persze engem kért a felvételért cserébe Marcelo. Elmentem hozzá, leitattam, majd át küldtem magamnak a videót, hogy aztán megmutassam neked. Marcelo persze másnap semmire sem emlékezett, ezért azt hazudtam neki, amit akartam. Mindent elhitt.
- Akkor nem volt köztetek semmi? - kérdezte Marcos.
- Persze, hogy nem!
- Jajj, Evangeline! Ha akkor nem zavartalak volna el, akkor sosem jöttél volna össze Steve-vel! Már rég boldogok lehettünk volna együtt!
- Marcos, ez már csak múlt! Szeretlek és te is engem! Senki sem választhat szét minket! - mondtam, majd hozzá bújtam.
- Evangeline, van itt még valami! - mondta sóhajtva Marcos.
- Mi lenne az? - kérdeztem kicsit ijjedten.
- Szerettem volna valamit kérdezni tőled a tegnap este,
mert azt hittem, hogy már tegnap idejössz, de Steve sajnos megelőzött! - mondta Marcos mosolyogva.
- Nem értem! Mit szeretnél tőlem kérdezni? - kérdeztem nagyokat pislogva.
Marcos egyik lábával letérdelt a földre, majd kivett a zsebéből egy fekete dobozt, amit kinyitott majd felém tartotta.
- Evangeline, hozzám jössz feleségül?
Annyira meglepedt a kérdése, hogy megsem tudtam szólalni, csak némán néztem.
- Evangeline, mit mondasz? Hozzám jössz?
Hirtelen elmosolyodtam, majd könnyes szemmel letérdeltem hozzá aztán megcsókoltam.
- Igen! Hozzád megyek! - mondtam boldogan.
Marcos felállt, majd a kezét nyújtotta, hogy felállítson. Miután felálltam, kivette a gyűrűt a dobozból, majd izgatottan az ujjamra húzta. Gyönyörködni kezdtem a gyűrűbe, sosem hittem volna, hogy Marcos egy nap eljegyez. Ilyenekre sosem gondoltam.
- Tetszik? - kérdezte Marcos.
- Nagyon szép! Jajj Marcos úgy szeretlek! - mondtam,
majd rá néztem.
Marcos hosszasan megcsókolt, majd pezsgőt bontottunk, hogy megünnepeljük az összeköltözést és az eljegyzést.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 5
Tegnapi: 36
Heti: 89
Havi: 454
Össz.: 37 968
Látogatottság növelés
Mai: 5
Tegnapi: 36
Heti: 89
Havi: 454
Össz.: 37 968
Látogatottság növelés
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu