A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                             13. Rész - Hócsata
 
       Délután hat órakkor meg is jelent nálam Marcos. Amikor bejött egyből a karácsonyfát nézegette.
- Jó a karácsonyfád! - mondta.
- Köszi!
- Én most nem állítottam fel fenyőfát, mert nem voltam itthon.
- Nembaj, az én karácsonyfám a te karácsonyfád is!
- Ó, ez igazán kedves tőled. - mondta mosolyogva.
- És, sikerült beszélned a szüleiddel?
- Igen, nagyon jól elvannak! Te beszéltél velük?
- Igen, nem olyan rég. Azt mondták, hogy tegnap a szüleiddel ünnepeltek.
- Ja igen, nekem is mondták!
- Kár, hogy Martha és Patrick nincsenek most itt! - sóhajtoztam.
- Nagyon ki volt rám Martha?
- Hát... eléggé, de miután elmentél nem hozott fel témának. Nem is beszélgettünk rólad.
- Oh, értem. Amikor menni készültem, elakartam volna tőled búcsúzni, de nem nyitottál ajtót. Martha pedig észrevett és jól kiosztott. - mondta Marcos, majd helyet foglalt a kanapén, ami szembe nézett a karácsonyfával.
- Nahát, én erről nem tudok semmit! - mondtam kissé meglepve. - És miket mondott?
- Hát inkább most nem sorlom, de akkor alapos fejmosást kaptam. Miután azt mondta, hogy jobb ha vissza se jövök, akkor fontolóra vettem a dolgot.
- Hogyhogy azt mondta, hogy ne gyere vissza többet?
- Hát nem akarta, hogy szenvedj miattam. Az az igazság, hogy én akkor azt hittem, hogy te már rég nem szeretsz engem. Nem vettem észre ennek semmi jelét. Martha 
világosított fel róla. De ahogy elnézlek, biztos sokat szenvedtél, mert nagyon lefogytál. - mondta, miközben rám nézett.
Én zavarba jöttem, nem is mertem rá nézni. Nem gondoltam, hogy most felhozza nekem ezeket a dolgokat. Most mit mondjak neki? Hallgattam.
- Na és? Mit fogunk csinálni? - törte meg a csendet Marcos.
- Mielőtt átjöttél volna bevásároltam sütikből! - mondtam, majd siettem a sütiért, hogy megkínáljam. - Tessék! Ide teszem a kisasztalra.
Marcos kivett egy sütit, majd rám nézett.
- Hogyhogy nem sütöttél? Eddig minden Karácsonykor te készítetted a sütiket.
- Hát, elég zsúfolt volt a tegnapi meg a mai napom, nem volt időm. Úgy hirtelen minden összejött.
- Amúgy finom! Kóstoltad már? - kérdezte Marcos miután beleharapott.
- Még nem! - mondtam, majd én is kivettem egyet a tányérból és falatozni kezdtem. - Nem rossz!
- Ugye?
- Töltök egy kis bort! - mondtam, majd elmentem két talpas pohárért. Amikor visszajöttem, kinyitottam a bort és töltöttem mindkettőnknek.
- Köszi!
- Szivesen! - mondtam, majd leültem mellé a kanapéra. Egy darabig megint hallgatni kezdtünk, mintha eddig sose lettünk volna kettesben. De most, hogy tudom, hogy "járunk", azóta kicsit fura itt ülni vele. Nem jutott eszembe jobb téma, mint Jessica.
- Azért nem gondoltam volna, hogy Jessicával jártál!
- Egyszer - kétszer találkoztam vele csak. Valahogy nem jött be. Egy kicsit kényes volt.
- Hát de te szereted a kényes cicababákat!
- Jó, az volt igazából a baj, hogy állandóan nyomult rám. Én pedig úgy szeretem ha én nyomulok egy csajra s nem fordítva.
- Értem. Szóval nem szereted a nyomulós lányokat.
- De nem ám! - mondta Marcos miközben vett a sütiből.
- Hm, örülök, hogy eltakarítottam Jessicát az útból.
- Legalább nem fog akadályozni semmiben sem. Amúgy gondolkoztál e már azon, hogy mi lesz a munkahelyeddel? Ha most ez az O'Donnel vagy kicsoda azt akarja, hogy odamenj dolgozni, akkor fel kell mondj a munkahelyeden.
- Gondolkoztam ma rajta és nem szeretnék felmondani. Szeretek ebben a stúdióban dolgozni. A főnököm is rendes. Szerintem nem örülne neki ha felmondanék. - mondtam, miközben a poharam tetején körköröztem az ujjammal.
- Nem értelek! Téged most az érdekel, hogy a főnök örülni fog e neki vagy nem?
- Nem, félreértesz. Megmondom O'Donnel-nek, hogy szeretnék neki dolgozni, de nem az ő stúdiójában, hanem abban ahol én dolgozom.
- És szerinted ez megoldható lenne?
- Nem tudom. Ha nem lesz megoldható, akkor kénytelen leszek felmondani.
- Ezt most bízzuk a jövőre! Most decemberbe inkább ne is gondolkodjunk ilyeneken! - adta a tanácsot Marcos.
- Rendben! - néztem rá mosolyogva.
- Lenne kedved hócsatázni?
- Hogy mit csinálni? - kérdeztem lepődötten.
- Hócsatázni! Nem múlhat el Karácsony hógolyózás nélkül!
- mondta Marcos felpattanva a helyéről.
- Máris menjünk ki?
- Miért? Elég sötét van már.
- Hát remélem. Nem szeretném ha valaki meglátna!
- Miért mondod ezt? Amúgy biztos tele van kint gyerekkel. Most mindenki a hónak örül! Gyere, ne kéresd magad! - mondta Marcos, majd elkapta az egyik kezem és kifele húzott a lakásból.
- Várj, zárjam be az ajtót meg vegyem fel a kabátom.
- De siess! - mondta Marcos türelmetlenül.
Gyorsan felkaptam magamra a kabátomat, majd bezártam magunk után az ajtót. Leszaladtunk a lépcsőn, majd kimentünk az utcára. Mivel közel hozzánk van egy park, oda bementünk. Rengeteg gyerek hógolyózott és fürdették egymást. Miközben néztem a gyerekeket, egy hógolyó arcon csapott. Egyből körbenéztem és Marcost láttam nevetni rajtam. Gyorsan lehajoltam, hogy gyúrjak én is egy hógolyót, mert nem úszhatja meg büntetés nélkül, aztán felegyenesedtem és eldobtam a hógolyót. A vállát sikerült eltalálnom. Egy darabig hógolyóztunk és nevetgéltünk. Azután fáradtan intettem neki.
- Feladom! Pihenjünk egy kicsit, teljesen elfáradtam.
- Pedig még csak most jön a java! - mondta Marcos nevetve.
- Ezt meg hogy érted, mi jöhet még?
- Építsünk hóembert!
- Ez jó ötlet! - mondtam mosolyogva.
Egy kis pihenés után nekiláttunk a hóembernek. Kövekkel raktuk ki a szemét és a száját. Gallyakkal pedig a kezét. Orrnak valót nem hoztunk, így orr nélkül maradt szegény.
- Elég jó lett! - mondtam büszkén.
- Igen! Bár orr nélkül kicsit vicces!
- Nem számít! A miénk is van olyan szép mint a többieké! - 
mondtam miközben a többi hóemberre mutattam.
- Igen. És tudod mi maradt még ki?
- Micsoda? - kérdeztem csodálkozva.
Erre viszont nem kaptam szóba választ. Marcos a földre rántott, majd hóban kezdett fürdetni. Annyira váratlanul ért a dolog, hogy még védekezni sem tudtam.
- Segítség! - kiáltottam, de válaszom süket fülekre talált.
Alaposan megfürdetett. Amikor abbahagyta, felemeltem a fejem, hosszú hajam teljesen összeborzolódva és nagy hódarabok voltak rajta. Arcom nagyon piros lett a hideg hótol.
- Marcos ezért még megfizetsz! - mondtam bosszúra éhezve.
- Ugyan már! Még fel sem tudsz kelni onnan, hogy akarnál megfizettetni? - mondta rajtam nevetve Marcos.
Ekkor én elkaptam a lábát, majd megrántottam. Azonnal elterült a földön. Most ő is lepődötten nézett rám, erre ugyan nem számított. Fel akart állni, de nem sikerült neki, mert minden próbálkozásánál meglöktem. Néhány próbálkozás után úgy döntött, hogy odakúszik hozzám és megajándékoz még egy kis hóval. Vergődni kezdtem, felakartam állni, de most Marcos rántott vissza. Ott bírkóztunk ketten a hóba, míg Marcos arca közel nem került az enyémhez. Néma csendben néztük egymást, mindkettőnk arcán lelátszott, hogy nem tudjuk most mit csináljunk. Szerettem volna megcsókolni, de nem akartam eröltetni a dolgot. Elnéztem a fejemmel, majd terelni kezdtem.
- Csupa hó vagyok! A hajam is tele van, ki se jön, rá van fagyva! - mondtam, majd nagy nehezen felálltam. Marcos nézett egy darabig, majd ő is felállt.
- Majd otthon kiszedjük! - mondta.
- Jobb is ha megyünk, mert megfagyok!
- Rendben. - mondta Marcos.
Lesepertem a kabátomról a havat, majd elindultam. Ekkor Marcos hirtelen elkapta a kezem, majd visszarántott. Ahogy visszarántott egyből a száját éreztem az enyémen. Már nem is tudtam gondolkodni abban a pillanatban, szorosan átöleltem miközben csókolóztunk. Egy szó járt csak a fejemben, mégpedig nem más, mint az, hogy szeretlek! Nem tudtam betelni vele. Marcos kis idő múlva elengedett szorító öleléséből és szégyelősen felnézett az égre.
Én sem tudtam hirtelen, hogy hova nézzek, nem mertem ránézni.
- Bo-bocsi, nem tudom mi jött rám! - mondta Marcos.
- Semmi baj! Nyugi!
- Csak úgy éreztem, hogy ezt a szép pillanatot nem zárhatjuk csók nélkül.
- Így még szebbé tetted nekem ezt az emléket. - mondtam teljesen elvörösödve.
- Jajj, mit fog szólni ehhez Martha. Már előre látom, hogy letámad! - mondta Marcos a fejét vakargatva.
- Biztos nem fogja díjazni a kapcsolatunkat! Biztos nem csak téged fog letámadni, hanem engem is.
- Akkor lehet jobb lesz ha nem szólunk nekik egyelőre. - javasolta Marcos.
- Azt akarod, hogy tartsuk titokban?
- Lehet hogy jobb lenne.
- Jó, akkor egyelőre tartsuk titokban.
- Szerintem izgis lesz! - mondta Marcos.
- Lehet.
- Gyere menjünk haza!
- Jó, mert elég hideg van. - mondtam, majd felmentünk hozzám. Beszélgettünk még egy darabig, aztán videójátékoztunk. Barátilag búcsúztunk el egymástól, én pedig boldogan feküdtem ágyba.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 16
Tegnapi: 9
Heti: 67
Havi: 479
Össz.: 37 487

Látogatottság növelés
Oldal: 13. Rész - Hócsata
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »