A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                       16. Rész - Barát vagy ellenfél?
 
         Egy hónap telt el. Azóta több fellépésem volt, néhányan már fel is ismernek az utcán. Csodálatos érzés, hogy mennyien szeretik amit csinálok. A régi munkahelyemet is meglátogattam párszor. Matthew, akivel sokszor felléptem régen, most büszkén mesél rólam. Marcos is örül, hogy valóra vált a régóta dédelgetett álmom, viszont vele még mindig ugyanolyan a kapcsolatom. Sokszor töltjük együtt az időt, videójátékozunk, moziba járunk, néha megcsókol, néha barátként kezel. Nem tudom, hogy valaha is érezni fog irántam bármit is. Ha nem történik változás, akkor sajnos el kell engednem.
Ma a munkahelyemen O'Donnel beszélni akart velem. Az irodájába hívatott. Bekopogtam, majd beléptem az ajtón. Amikor bementem a főnök nem volt egyedül. Egy szőke hajú fiú volt, akinek a haja hátul össze volt kötve, sportos alkatú és kék szemű.
 
- Jó, hogy jött Evangeline! Hadd mutassam be magának Marcelót! - mondta a főnök. - Marcelo ő itt Evangeline Eileen.
 
Miután bemutatott minket a főnök egymásnak, Marcelo kék szemei teljesen rám tapadtak. Egy rosszat ígérő mosoly jelent meg az arcán, majd megszólalt.
 
- Örvendek! Már sokat hallottam rólad!
 
- Tényleg? - kérdeztem kicsit zavarba esve.
 
- Kíváncsi vagyok hogy milyen lesz veled együtt dolgozni. Biztos jól megértjük majd egymást! - mondta, miközben végig nézett rajtam.
 
- Együtt fogunk dolgozni? - ez nem hangzik valami jól, gondoltam.
 
- Igen, pont erről akartam magával beszélni! Marcelo azért érkezett ide, hogy magával együtt dolgozzon. - mondta O'Donnel.
 
- Úgy érti, hogy együtt énekeljünk?
 
- Igen. Így elérhetjük, hogy híresebb legyen. Marcelo profi énekes és jól mutatnának együtt a színpadon.
 
- Valóban ezt gondolja? - kérdeztem.
 
- Igen. Higyje el, hogy már az első közös fellépés után megfog látszani a változás.
 
- Hát, lehet... - mondtam elgondolkodva.
 
- Most én egy pillanatra kimegyek, addig is ismerkedjenek össze! - mondta a főnök, majd kiment az irodából.
 
Én csendben álltam, nem tudtam hirtelen mit mondjak. Erre az egészre nem számítottam. Nem tudtam, hogy társam is lesz. Miközben ezeken gondolkodtam, Marcelo megszólalt.
- Jól fogunk szórakozni cicus! - mondta hatalmas vigyorral, majd újból végignézett.
 
- Nem vagyok cicus és ha megkérhetlek ne bámulj már folyton! - mondtam dühbe gurulva.
 
- Ugyan! Talán nem tetszik? Pedig én egész nap eltudnálak nézni. - mondta ismét a szemét legeltetve rajtam.
 
- Figyelj, nem ismerlek, nem tudom mit akarsz tőlem, de már előre figyelmeztetlek, hogyha békében akarsz dolgozni velem, akkor jobb ha leszállsz rólam! - mondtam tisztázva a helyzetet.
 
- Szeretem az ilyen vadmacskákat!
 
- Fogd be!
 
- Meglátod előbb - utóbb beadod a derekad! 
 
- Azt csak te hiszed! Kár próbálkoznod. Barátom van!
 
- Attól még történhet akármi.
 
- Csak nem gondolod?! - kérdeztem idegesen, amikor épp visszajött a főnök.
 
- Visszajöttem! Látom összebarátkoztatok! - mondta mosolyogva a főnök, aki semmit nem sejtett.
 
- Mi az hogy! - mondta Marcos. - Egyből megtört a jég közöttünk! - mondta egyből Marcelo.
 
Én dühösen néztem Marcelóra, aki viszont úgy nézett rám, mintha a tulajdona lennék. Nem tetszett a dolog, nagyon nem! De nem akarok panaszkodni a főnöknek, mégis csak egy profi énekesről van szó. Meg látom már mindent eltervezett a főnököm. Nem mondhatom, hogy nem akarok vele dolgozni, még a végén kidob, elvégre még csak egy hónapja vagyok itt. Valahogy elviselem Marcelo beszólásait. Valamit kitalálok majd, hogyan értessem meg vele, hogy nálam hiába próbálkozik.
Mielőtt hazamentem Marceloval összefutottam a kijáratnál.
 
- Vigyázz magadra Eileen-ka! - mondta önelégült mosollyal az arcán.
 
Én mérgesen néztem rá, majd szó nélkül ott hagytam. Dühös léptekkel siettem haza. A panel folyosóján észre sem vettem Marcost, akit épp elhagytam.
 
- Evangeline! - szólt utánam.
 
Én hátranéztem, majd lepődve vettem észre, hogy észre sem vettem életem szerelmét.
 
- Hát te? Itt voltál az előbb? - kérdeztem.
 
- Igen, itt voltam. Köszöntem is, de nem hallottad.
 
- Bocsi, nem volt valami jó napom...
 
- Valami történt?
 
- Igen. Kaptam magam mellé egy társat, akivel ezek után együtt kell énekeljek!
 
- És az nem jó?
 
- De, nagyon jó! Csak az nem, hogy teljesen rám szállt. Le cicusozott és állandóan engem bámult.
 
- Hm, talán mondd neki, hogy van barátod és akkor leszáll rólad. - adta a tanácsot Marcos.
 
- Ezt már mondtam neki, de teljesen hidegen hagyta. Tovább folytatta a dolgot! - mondtam idegesen.
 
- Hát nem tudom, hogy mit mondjak. Lehet nem akar igazából rosszat, csakhát ő is fiúból van. Teszi a sármőrt.
 
- Nekem ne tegye!
 
- Pár napig biztos ezt fogja csinálni, de aztán rájön majd, hogy semmi esélye nálad.
 
- Gondolod? Remélem így lesz. Rájön majd, hogy én nem vagyok olyan lány és békén hagy.
 
- Ne is idegeskedj többet emiatt! - mondta Marcos, majd elkísért a lakásomig.
 
- Bejössz? - kérdeztem.
- Nem, van egy kis dolgom. Aztán találkozok néhány haverommal, ne haragudj.
 
- Semmi baj. - mondtam. Nem örülök neki, de nem vehetem el a szabadságát. Csak nehogy csajozzon!
 
- Nem fogok csajozni! - mondta Marcos, mintha tudta volna, hogy épp erre gondolok.
 
- Jó, tudom. - mondtam, de azért nem voltam nyugodt.
 
Marcos mosolygott rám, majd elköszönt tőlem a szokásos módon. Barátilag... Muszáj bíznom Marcosban, hisz ez az alapja egy boldog kapcsolatnak.
Betettem Marcos után az ajtót, majd elindultam a konyhába, hogy egyek valamit. Nem sok kaja volt a hűtőben, ezért arra gondoltam, hogy elmegyek és bevásárolok. Fogtam a táskám és elindultam.
Az üzletben fogtam a bevásárló szekeret majd elmentem az élelmiszerekhez. Miközben pakolásztam a nekem tetsző ételeket, nem figyeltem és a bevásárló szekeremmel neki mentem egy fiatal lánynak.
 
- Jajj, bocsánat! - mondtam ijjedten.
 
- Semmi baj! - mondta kedves hangon a lány. Hosszú barna haja az egyik vállára volt áttéve, barátságos barna szemei voltak. Egy nagy fülhallgató volt a nyaka körül.
 
- Nem figyeltem, ne haragudj tényleg!
 
- Tényleg nincs semmi baj! Amúgy Emily vagyok.
- mutatkozott be hirtelen a lány.
 
- Én... én Evangeline vagyok. - mondtam zavartan.
 
- Örvendek! Látom jól bevásároltál! - nézett a szekerembe Emily.
 
Úgy látom nem csak a kinézete barátságos, de még a személyisége is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen beszédbe keveredek valakivel. Válaszoltam a mondatára.
 
- Igen, muszáj volt már! Elhanyagoltam mostanában a bevásárlást. - mondtam én is barátságosan, bár Emily túlszárnyalt ebben.
 
- Ó, én csak bámészkodok itt. Ha gondolod segítek hazavinni! - ajánlkozott Emily.
 
- Tényleg? - kérdeztem lepedten.
 
- Persze! - mondta mosolyogva.
 
Amikor kimentünk az üzletből, elvette az egyik csomagomat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar barátságot kötök majd valakivel.
 
- Amúgy hány éves vagy? - kérdeztem tőle.
 
- Huszonkét éves vagyok és te?
 
- Én huszonhárom.
- Csak egy év van köztünk! - kacsintott Emily.
 
- Hát igen.
 
Egész úton beszélgettünk, mellette nem lehetett hallgatni. Nagyon beszédes volt. Talán olyan barátnőm lesz, mint Martha. Amikor felértünk hozzám, megmutattam neki a lakásomat. Teljesen le volt nyűgözve. Leült és folytattuk az ismerkedést. Egyszercsak valaki kopogott.
 
- Elnézést, ez vagy Martha lesz, a legjobb barátnőm, vagy pedig Marcos, a szerelmem! - mondtam, majd az ajtó felé mentem. Marcos állt az ajtónál.
 
- Szia!
 
- Szia Marcos! Hazajöttél? - kérdeztem tőle.
 
- Igen, nem akartam sokáig maradni, gondoltam benézek.
 
- Gyere beljebb! - tessékeltem be a lakásba.
 
Marcos beljebb lépett, majd észrevette Emilyt a kanapén ülve.
 
- Ó, nem tudtam, hogy vendéged van! - mondta.
 
- Ő itt Emily. Ma ismerkedtem meg vele a bevásárló központban.
 
- Szia, Emily vagyok! - mutatkozott be egyből Emily.
 
- Szia, én pedig Marcos.
 
Emily odament Marcoshoz, majd kezett fogott vele.
 
- Szereted a zenét? - kérdezte Marcos.
 
- Igen, honnan tudod?
 
- A fülhallgatóról gondoltam, ami a nyakadban van.
 
- Ja, igen, szeretem. Amúgy olyan ismerős vagy! Találkoztunk már valahol? - kérdezte Emily elgondolkodva.
 
- Nem tudom, én nem láttalak még. Viszont szoktam dj-ként fellépni szórakozóhelyeken, lehet ott láttál!
 
- Tényleg! Tudtam, hogy valahol ismerlek, de nem tudtam pontosan, hogy honnan!
 
- Kicsi a világ! - mondta Marcos.
 
Ahogy ezek ketten elbeszélgettek, láttam rajtuk, hogy csak úgy szikrázik köztük a levegő. Veszélyeztetve éreztem magam. Lehet, hogy Marcosnak bejön Emily? Emily is úgy beszélget vele, mintha nem is ismertettem volna vele, hogy Marcos a barátom.
Eltelt talán egy fél óra, de ezek ketten még mindig egymással beszélgettek. Mintha ott sem lettem volna! Ott ültek a kanapén én pedig egy fotelban hallgattam őket, hogy mennyi közös van bennük. Amikor meguntam, felálltam, majd kimentem a konyhába inni egy pohár vizet.
Alig vártam, hogy elmenjen Emily. Kedves lány, de nem szeretném, hogy Marcost elvegye tőlem.
Vettem egy nagy levegőt, gondoltam, hogy biztos kibeszélték mostmár magukat, ezért visszamentem hozzájuk. Amikor odamentem épp a videójátékomon játszodtak és nagyokat nevettek. Ezt nem hiszem el! Mostmár nem tűnt olyan jófejnek Emily. Nem tudtam, hogy milyen indokkal küldhetném őt haza.
 
- Ne haragudjatok, de tanulnom kéne egy dalszöveget. Ehhez viszont egyedül kell lennem. - mondtam.
 
- Jaj, akkor mi most jobb ha megyünk! - mondta Emily.
 
- Igen, én sem akarok zavarni. Hát, Emily... nagyon örülök, hogy megismerhettelek! Rég nem szórakoztam ilyen jól! - mondta Marcos.
 
- Én is jól éreztem magam. De majd még találkozunk. - mondta Emily.
 
- Akkor szia!
 
- Szia! - mondta Emily, majd arcon puszilta.
 
Amikor ezt megláttam, majdnem elájultam. A szemem előtt ezt csinálja? Marcos pedig viszonozza?
 
- Szia Evangeline! - intett az ajtónál Emily. - Majd még beszélünk!
 
- Igen, szia! - köszöntem el, bár arra gondoltam, hogyha rajtam múlik, akkor sosem fogunk többet találkozni.
 
- Szia. - köszönt el Marcos is.
 
- Szia! - mondtam kicsit sértődötten.
 
A mai napom reggeltől egész estig rosszul alakult. Azt hittem, hogy Emily kedves lány. Közben csak egy álszent kiscsaj. Rányomul más barátjára. Marcos pedig itta minden szavát. Teljesen rá volt pörögve. A szemem előtt flörtöltek egymással. Nem tudom, hogy most mi a teendő. Kérjem számon Marcost, hogy mi volt ez az egész, vagy hagyjam elfeledni ezt az egészet?
Nem akartam tovább ezen gondolkodni. Lefeküdtem és megpróbáltam elaludni.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 11
Heti: 48
Havi: 460
Össz.: 37 468

Látogatottság növelés
Oldal: 16. Rész - Barát vagy ellenfél?
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »