- Bejössz? - kérdeztem.
- Nem, van egy kis dolgom. Aztán találkozok néhány haverommal, ne haragudj.
- Semmi baj. - mondtam. Nem örülök neki, de nem vehetem el a szabadságát. Csak nehogy csajozzon!
- Nem fogok csajozni! - mondta Marcos, mintha tudta volna, hogy épp erre gondolok.
- Jó, tudom. - mondtam, de azért nem voltam nyugodt.
Marcos mosolygott rám, majd elköszönt tőlem a szokásos módon. Barátilag... Muszáj bíznom Marcosban, hisz ez az alapja egy boldog kapcsolatnak.
Betettem Marcos után az ajtót, majd elindultam a konyhába, hogy egyek valamit. Nem sok kaja volt a hűtőben, ezért arra gondoltam, hogy elmegyek és bevásárolok. Fogtam a táskám és elindultam.
Az üzletben fogtam a bevásárló szekeret majd elmentem az élelmiszerekhez. Miközben pakolásztam a nekem tetsző ételeket, nem figyeltem és a bevásárló szekeremmel neki mentem egy fiatal lánynak.
- Jajj, bocsánat! - mondtam ijjedten.
- Semmi baj! - mondta kedves hangon a lány. Hosszú barna haja az egyik vállára volt áttéve, barátságos barna szemei voltak. Egy nagy fülhallgató volt a nyaka körül.
- Nem figyeltem, ne haragudj tényleg!
- Tényleg nincs semmi baj! Amúgy Emily vagyok.
- mutatkozott be hirtelen a lány.
- Én... én Evangeline vagyok. - mondtam zavartan.
- Örvendek! Látom jól bevásároltál! - nézett a szekerembe Emily.
Úgy látom nem csak a kinézete barátságos, de még a személyisége is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen beszédbe keveredek valakivel. Válaszoltam a mondatára.
- Igen, muszáj volt már! Elhanyagoltam mostanában a bevásárlást. - mondtam én is barátságosan, bár Emily túlszárnyalt ebben.
- Ó, én csak bámészkodok itt. Ha gondolod segítek hazavinni! - ajánlkozott Emily.
- Tényleg? - kérdeztem lepedten.
- Persze! - mondta mosolyogva.
Amikor kimentünk az üzletből, elvette az egyik csomagomat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar barátságot kötök majd valakivel.
- Amúgy hány éves vagy? - kérdeztem tőle.
- Huszonkét éves vagyok és te?
- Én huszonhárom.
- Csak egy év van köztünk! - kacsintott Emily.
- Hát igen.
Egész úton beszélgettünk, mellette nem lehetett hallgatni. Nagyon beszédes volt. Talán olyan barátnőm lesz, mint Martha. Amikor felértünk hozzám, megmutattam neki a lakásomat. Teljesen le volt nyűgözve. Leült és folytattuk az ismerkedést. Egyszercsak valaki kopogott.
- Elnézést, ez vagy Martha lesz, a legjobb barátnőm, vagy pedig Marcos, a szerelmem! - mondtam, majd az ajtó felé mentem. Marcos állt az ajtónál.
- Szia!
- Szia Marcos! Hazajöttél? - kérdeztem tőle.
- Igen, nem akartam sokáig maradni, gondoltam benézek.
- Gyere beljebb! - tessékeltem be a lakásba.
Marcos beljebb lépett, majd észrevette Emilyt a kanapén ülve.
- Ó, nem tudtam, hogy vendéged van! - mondta.
- Ő itt Emily. Ma ismerkedtem meg vele a bevásárló központban.
- Szia, Emily vagyok! - mutatkozott be egyből Emily.
- Szia, én pedig Marcos.
Emily odament Marcoshoz, majd kezett fogott vele.
- Szereted a zenét? - kérdezte Marcos.
- Igen, honnan tudod?
- A fülhallgatóról gondoltam, ami a nyakadban van.
- Ja, igen, szeretem. Amúgy olyan ismerős vagy! Találkoztunk már valahol? - kérdezte Emily elgondolkodva.
- Nem tudom, én nem láttalak még. Viszont szoktam dj-ként fellépni szórakozóhelyeken, lehet ott láttál!
- Tényleg! Tudtam, hogy valahol ismerlek, de nem tudtam pontosan, hogy honnan!
- Kicsi a világ! - mondta Marcos.
Ahogy ezek ketten elbeszélgettek, láttam rajtuk, hogy csak úgy szikrázik köztük a levegő. Veszélyeztetve éreztem magam. Lehet, hogy Marcosnak bejön Emily? Emily is úgy beszélget vele, mintha nem is ismertettem volna vele, hogy Marcos a barátom.
Eltelt talán egy fél óra, de ezek ketten még mindig egymással beszélgettek. Mintha ott sem lettem volna! Ott ültek a kanapén én pedig egy fotelban hallgattam őket, hogy mennyi közös van bennük. Amikor meguntam, felálltam, majd kimentem a konyhába inni egy pohár vizet.
Alig vártam, hogy elmenjen Emily. Kedves lány, de nem szeretném, hogy Marcost elvegye tőlem.
Vettem egy nagy levegőt, gondoltam, hogy biztos kibeszélték mostmár magukat, ezért visszamentem hozzájuk. Amikor odamentem épp a videójátékomon játszodtak és nagyokat nevettek. Ezt nem hiszem el! Mostmár nem tűnt olyan jófejnek Emily. Nem tudtam, hogy milyen indokkal küldhetném őt haza.
- Ne haragudjatok, de tanulnom kéne egy dalszöveget. Ehhez viszont egyedül kell lennem. - mondtam.
- Jaj, akkor mi most jobb ha megyünk! - mondta Emily.
- Igen, én sem akarok zavarni. Hát, Emily... nagyon örülök, hogy megismerhettelek! Rég nem szórakoztam ilyen jól! - mondta Marcos.
- Én is jól éreztem magam. De majd még találkozunk. - mondta Emily.
- Akkor szia!
- Szia! - mondta Emily, majd arcon puszilta.
Amikor ezt megláttam, majdnem elájultam. A szemem előtt ezt csinálja? Marcos pedig viszonozza?
- Szia Evangeline! - intett az ajtónál Emily. - Majd még beszélünk!
- Igen, szia! - köszöntem el, bár arra gondoltam, hogyha rajtam múlik, akkor sosem fogunk többet találkozni.
- Szia. - köszönt el Marcos is.
- Szia! - mondtam kicsit sértődötten.
A mai napom reggeltől egész estig rosszul alakult. Azt hittem, hogy Emily kedves lány. Közben csak egy álszent kiscsaj. Rányomul más barátjára. Marcos pedig itta minden szavát. Teljesen rá volt pörögve. A szemem előtt flörtöltek egymással. Nem tudom, hogy most mi a teendő. Kérjem számon Marcost, hogy mi volt ez az egész, vagy hagyjam elfeledni ezt az egészet?
Nem akartam tovább ezen gondolkodni. Lefeküdtem és megpróbáltam elaludni.