A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                         18. Rész - A kirándulás
 
           Másnap korán keltem ugyanis megbeszéltük a többiekkel, hogy még korán elindulunk. Tegnap este szóltam telefonon Matthewnak és Emilynek az időponttal kapcsolatban és hogy a kapunál fogunk találkozni.
Tréningbe öltöztem a hajamat pedig összekötöttem. Odatettem néhány pokrócot egy szatyorba, hogy legyen min lefeküdni a tisztáson.
Marcos kölcsönkért egy autót, hogy azzal induljunk el kirándulni. Amikor leértem már mindenki lent várt. Marcos vezetett, ezért mellé szerettem volna ülni, de Emily kijelentette, hogy ő csak elől szeret utazni. Marcos boldogan engedte, hogy mellé üljön. Nagyon mérges voltam belül, fel tudtam volna robbanni! Mindenki előtt le akarja nyúlni a barátomat. Nincs szégyenérzete!
Dühösen ültem hátra Marthahoz, Patrickhoz és Matthewhoz. Martha rám nézett, sejtette, hogy most mi játszódik le bennem. Egész úton nevetgélt Emily és Marcos.
Egy órás út után végre megérkeztünk egy tisztás helyre. Amikor kiszálltunk tettünk egy sétát, majd leterítettük a pokrócokat. Marcos, Matthew és Patrick fociztak, mi lányok pedig a pokrócon foglaltunk helyet. Néztük a fiúkat ahogy labdáznak, Emily pedig odakiabált.
 
- Hajrá Marcos! Te vagy a legjobb!
 
Nem bírtam türtőztetni magam, ezért belekezdtem az akcióba.
 
- Figyelj, Emily? Azt hallottam, hogy Matthewnak nagyon bejössz!
 
- Tényleg? - kérdezte Emily, majd Matthewra nézett.
 
- Igen! Neked nem jön be?
 
- Hát, elég helyes pasi!
 
- Nem szeretnél vele jobban megismerkedni? - kérdeztem.
 
- Lehet majd a nap folyamán odamegyek hozzá.
 
Végre, nem hittem volna, hogy ez ennyire könnyen fog menni. Összejön Matthewval, nekem pedig megmarad Marcos. Hirtelen boldog lettem, ezért én is odakiabáltam a fiúknak.
 
- Hajrá fiúk!
 
Egy óra labdázás után odajöttek hozzánk. Marcos és Patrick elmentek fát gyűjteni, Matthew pedig leült Emilyvel egy nagy fadarabra távol tőlünk beszélgetni. Én és Martha pedig krumplit pucoltunk a sütéshez.
Amikor Marcos és Patrick visszajöttek, elkezdtük a sütést. Emily és Matthew is csatlakozott hozzánk és jóízűen falatoztunk.
Lassan besötétedett. Még úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy kicsit, aztán haza indulunk.
Marcos felállt és elment tőlünk. Mi tovább beszélgettünk a többiekkel, de időközben Emily is felállt és elment.
Kis idő múlva gyanús volt, hogy nem jött még vissza egyikőjük sem, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek és megkeresem őket.
Egy kis erdő volt a tisztás mellett. Csak ott lehetnek. Bementem az erdő sűrűjébe, kicsit féltem, mert az orromig sem láttam. Megálltam egy pillanatra, majd hangokat hallottam. Óvatosan közelítettem a hang irányába. A hold fénye lassan megvilágította nekem az utat. Könnyebb volt haladnom. Egyszercsak megtorpantam, mert Marcos és Emily beszélgettek. Nem vettek észre, ezért elbújtam egy fa mögé.
 
- Marcos, nagyon tetszel nekem és ezt te is tudod! - mondta Emily.
 
- Észrevettem. - mondta Marcos teljes nyugodsággal. Mégcsak megsem lepte a hír.
 
- Teljesen beléd habarodtam. Tudom, hogy nem utasítasz vissza, többször láttalak fellépéseken, mindig más lánnyal láttalak. Attól még amiért van barátnőd, attól még nem jelenti azt, hogy hűséges is vagy hozzá. Lefogadom, hogy a tegnapi napot sem mondtad el neki, hogy moziban voltunk.
 
Amikor ezt meghallottam, teljesen elszorult a szívem. Marcos megcsalt engem. Ezt nem hiszem el! Miért nem mondta meg, hogy megbánta hogy járunk, és szakítsunk? Most ez nagyon megalázó nekem.
Elakartam menni, de véletlenül ráléptem egy száraz faágra, ami nagyot reccsent. A szám szélébe haraptam és lecsuktam a szemem.
 
- Van ott valaki? - kérdezte Marcos.
 
Nem szóltam egy szót sem, sírva szaladtam el. Úgy éreztem, hogy jobb ha elmegyek onnan és nem buktatom le őket. Ha Emilyben megtalálta a boldogságot, akkor legyenek együtt. Nem állok az útjukba.
Amikor közel értem a többiekhez, letöröltem a könnyeimet és egy álarcot próbáltam felvenni.
 
- Hol voltál Evangeline? - kérdezte Martha.
 
- Csak sétáltam egy kicsit! - mondtam mosolyogva.
 
- Marcost és Emilyt nem láttad? - kérdezte Matthew.
 
- Nem, nem láttam. Nem kéne már hazamennünk? Holnap munka van.
 
- De, ha előjönnek, akkor megyünk! - mondta Martha.
 
Kis idő múlva megjelent a két jómadár. Úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Emily tovább mutogatta a kedves oldalát. Legszivesebben kitéptem volna a haját.
 
- Indulunk? - kérdeztem Marcostól közömbösen.
 
- Mehetünk! - mondta.
 
Összepakoltunk és elindultunk haza. A többiekkel hátul ültem. Alig vártam, hogy hazamenjek és kiadjam magamból a dühömet.
Amikor megérkeztünk én hamar elköszöntem mindenkitől. Azt mondtam, hogy nagyon fáradt vagyok. Felszaladtam a
lépcsőn, majd kinyitottam a lakásom ajtaját. Bementem, és ágyba estem. Haragudtam az egész világra, mert rossz fiúba szerettem bele. De tudtam, hogy nem a világot kell ezért hibáztassam, hanem saját magamat. Én vagyok a hibás, amiért olyan könnyen beleszerettem a legjobb barátomba. A szomorúság szorongatta a szívem, már nem tudtam mit érzek Marcos iránt, szerelmet vagy gyűlöletet.
Addig forgolódtam, míg álomba nem merültem.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 38
Heti: 42
Havi: 4
Össz.: 41 959

Látogatottság növelés
Oldal: 18. Rész - A kirándulás
A szív dallama - © 2008 - 2025 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »