A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                      23. Rész - Az új Evangeline
 
              Egy fél év telt el, hogy elmentem hazulról. A szüleimnél húztam meg magam. Nem volt jobb ötletem, hogy hova mehessek. Otthon persze nem mondtam el az okát, hogy miért jöttem el. Nem mondtam el, hogy Marcossal jártam.
Látták, hogy bánt valami, de hiába kérdeztek rá, mert sosem árultam el. Sejtették, hogy szerelmi bánat ért. Össze is akartak boronálni egy fiúval, Steve-vel, hogy túltegyem magam a dolgokon. Steve-vel jól kijövök, kedves srác. Magas barna haja van, barna szeme, 24 éves. Sokat találkozok vele. Neki elmeséltem az egész életem. Azt, hogy hogyan lett legjobb barátságból szerelem, szerelemből pedig gyűlölet. Lelki támaszom volt ebben a fél évben. Azt mondta, hogy bármikor szükségem van egy jó szóra, akkor hívjam fel, miután hazamegyek.
A munkahelyem pedig megmaradt Marthanak köszönhetően, mert amikor elmentem, beszélt a főnökömmel, O'Donnellel, így ő felvette velem a kapcsolatot és megbeszéltük, hogy fél év múlva visszatérek és újult erővel folytatom a karrierem.
Már nem ugyanaz az Evangeline voltam, aki régen. Valami megváltozott bennem. A gyűlölet teljesen megmérgezte a lelkem és a szívem. Nem éreztem örömöt, hogy hazamegyek. Úgy éreztem, hogy kígyóverembe tartok, ahol Marcossal és Elizával kell szembe nézzek. Eldöntöttem, hogy a bosszú fog éltetni. Megfizetnek mindketten.
     Eljött a nap, amikor útnak kell, hogy induljak. Szembe kell nézzek a múlttal és mindenkinek megfizessek, aki ártott nekem.
Repülővel mentem haza. Nem szóltam senkinek sem, hogy hazamegyek, így nem is várt senki sem a reptéren. Fekete kivágott felsőben, fekete nadrágban voltam. A hajam is hosszabb volt és hullámos. Zöld szemeim virítottak a fekete sminkem miatt. De fekete napszemüveget viseltem, mert nem szerettem volna rajongókba botlani.
Sztárként viselkedtem, beképzelt voltam. A szivem legmélyén még ott volt a régi Evangeline, de az új erősebb volt.
Taxival mentem haza, kivette a sofőr a bőröndöm a csomagtartóból, majd nagy levegőt vettem és bementem a panelba. Semmi változás nem volt, a folyosó is még a régi festéssel volt. Minden úgy volt, ahogy itt hagytam. Amikor végigmentem a folyosón és Marcos ajtajához közeledtem, erősen verni kezdett a szívem. Még mindig szerettem őt, de eszembe jutottak az emlékek, amikor Eliza nyitott nekem ajtót. Még el sem köszöntem Marcostól, csak szó nélkül leléptem, ahogy annak idején Eliza tette. Ez elég büntetés lenne Marcosnak, de ennyivel nem úszhatja meg. Most megismeri a gonosz Evangelinet és arra fog gondolni, hogy bárcsak sose ismert volna meg.
Kinyitottam a lakásom ajtaját, majd bementem. A szemüvegem letettem, mert már nem volt szükségem rá.
A legközelebbi bútorhoz mentem és végighúztam az ujjam rajta. Az ujjam tiszta volt, nem volt poros. Valaki takarított nálam, míg én távol voltam. Elmosolyodtam. Ez nem lehetett más, csakis Martha. Úgy gondoltam felhívom, hogy megérkeztem. De jobbnak láttam ha inkább átmegyek.
A szemüvegem újra felvettem a találkozás kedvéért, majd elmentem Martha lakásához.
Bekopogtam az ajtón és vártam.
 
- Nincs otthon senki! - kiáltott valaki a hátam mögül.
 
Hirtelen hátranéztem, majd mindketten meglepődtünk. Marcos volt az. Látszott rajta, hogy alig hiszi el, hogy ott állok előtte. A szívem újra össze - vissza kalimpálni kezdett, de erőt vettem magamon.
 
- Te vagy az? - kérdezte Marcos.
 
- Helló! - mondtam rámenősen és mosolyogva. - Hogyhogy itt szépfiú?
 
- Ö, tessék? - kérdezte Marcos nem értően.
 
- Mi a baj, elvitte a cica a nyelved? - kérdeztem kényesen. Tudtam, hogy Marcos utálja az ilyen lányokat, én pedig azt akartam hogy utáljon.
 
- Mégis hol voltál, megtudhatnám? - kérdezte Marcos dühösen.
 
- Miért? Kerestél? Gondoltam kiruccanok egy kicsit, rám fért egy kis pihenés! - mondtam tovább kényesen.
 
- Hogy léphettél le szó nélkül? Azonnal mondd meg, hogy hol voltál!
 
- A szüleimnél, ha tudni akarod!
 
- Tudod te, hogy én mennyit aggódtam érted? 
 
- Aggódtál? Komolyan? - kérdeztem gúnyosan. - Bezzeg amikor Elizával töltötted az éjszakát, nem gondoltál rám!
 
- Te ezt meg honnan...?
 
- Hogy honnan tudom? Úgy, hogy én voltam az akinek Eliza ajtót nyitott! Tudod mit éreztem akkor? Lelkileg tönkretettél!
 
- Evangeline, sajnálom! Nem tudom mi történt akkor velem! Átjött hozzám, majd szomorúan mesélte el az érzéseit, én pedig, én, elvesztettem a fejem! Kérlek, bocsáss meg! - mondta megbánó szemekkel.
 
- Bocsi, de nincs kitől bocsánatot kérj, ugyanis az az Evangeline meghalt. - mondtam gúnyos tekintettel. - Most itt vagyok én, az új Evangeline. - mondtam, majd közelebb mentem hozzá és egy csókot nyomtam a szájára.
 
Marcos szótlanul állt, nem értette amit mondok. 
 
- Meghalt a régi Evangeline? Hogy érted?
 
- Úgy ahogy mondom! Nem bírta a szenvedést, amit tőled kapott és örökre megszűnt létezni.
 
- Evangeline, ne viccelődj! - mondta, majd végig nézett rajtam. - Evangeline, mi ez az öltözet?
 
- Tetszik? Mostantól az új Evangelinet így kell elfogadnod!
 
- Egyáltalán nem tetszik, hogy így öltözködsz!
 
- Nekem bejön!
 
- Komolyan mondom, nem ismerek rád!
 
- Ne foglalkozz most ezekkel! Gyere inkább, szórakozzunk! - mondtam, majd újra megcsókoltam.
 
Marcos egy darabig próbált ellenállni, de aztán az ölébe vett és a lakásába vitt, ahol nyugodtan folytathattuk.
Miután végeztünk, Marcos mellett feküdtem, aki cirógatni kezdte a hajam. Éreztem, hogy boldog amiért ott vagyok mellette és én legszivesebben mellette maradtam volna, de nem ezért jöttem. Felkeltem mellőle és öltözni kezdtem.
 
- Hova mész? - kérdezte lepődötten Marcos.
 
- El! - mondtam közömbösen.
 
- El? Mégis hova?
 
- Figyelj, nem köteleztem el magam veled. Ennyi volt és kész! Jól szórakoztam veled, majd még megismételhetjük mikor kedved van rá!
 
- De mi volt akkor ez most? Azt hittem, hogy kibékültünk! - mondta Marcos felpattanva az ágyból.
 
- Ha jól emlékszem, nem mondtam egy szóval sem, hogy újra összejöttem veled! Honnan szeded ezt? - nevettem gúnyosan. - De mondom, ha legközelebb is társaságra vágysz, tudod hol találsz meg.
 
- Te tényleg nem az az Evangeline vagy! - mondta Marcos, majd megragadott mindkét vállamnál és a szemembe nézett. - Én a régi Evangelinet akarom, Evangeline gyere vissza!
 
- Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de örökre elvesztetted őt!
 
Marcos elengedett, majd szomorúan rogyott az ágyra. A szőnyegre szegezte tekintetét.
 
- Előbb kellett volna gondolkoznod, mielőtt mással megcsalsz! Most viseld a következményeket! - mondtam rideg tekintettel.
 
Marcos fel nézett, majd még egy kétségbeesett próbálkozást tett felém.
 
- Evangeline, szeretlek!
 
- Aham, hát én nem! - nevettem ki gúnyosan, bár a szívem szorult el, hogy ezt kell, hogy mondjam.
 
Felemeltem a fejem Marcosról, majd kimentem a szobából. Könnyes szemmel hagytam el a lakását.
Amikor hazaértem, leültem az ágyra. Egy szörnynek éreztem magam. Tenyerembe temettem az arcom és sírni kezdtem. Nem tudtam mit tegyek, majd eszembe jutott Steve. Beszélnem kellett vele. Hamar felhívtam.
 
- Szia Evangeline! - üdvözölt.
- Szia! - mondtam sírós hangon.
 
- Evangeline, mi van veled? - kérdezte ijjedten Steve.
 
- Megbántottam azt, akit a legjobban szeretek! 
 
- Hisz ez volt a terved része! - mondta Steve, aki tudta, hogy mi a szándékom ha visszajövök.
 
- Tudom, de olyan rossz volt ezt megtenni!
 
- Ne feledd! Minden kezdet nehéz! Ha már elkezdted ne hátrálj meg! - vigasztalt Steve.
 
- Nem fogok. Köszi, hogy mellettem vagy! Ha te nem lennél, nem tudnám végigcsinálni! - mondtam szipogva.
 
- Én itt leszek, rám mindig számíthatsz!
 
- Tudom! - mondtam.
 
- Most feküdj le és próbálj aludni!
 
- Jó, megpróbálok. Aludj jól. Szia.
 
- Szia.
 
Letettem a telefont, majd az ágyba dőltem. Az éjjeli szekrényem fiókjába nyúltam, majd kiemeltem belőle a kis dobozt, amit Marcos ajándékozott nekem Karácsonykor. Kinyitottam és a nyakláncott kezdtem nézegetni.
 
- Marcos, hova jutottunk? - kérdeztem magamban.
 
Amikor megcsalt Marcos, akkor vettem le a nyakláncot a nyakamból, majd a földre dobtam. Bizonyára Martha megtalálta takarítás közben és visszatette a dobozba.
Sokáig a fejemben járt, amit Marcossal tettem, de a következő áldozatom Eliza lesz.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 14
Tegnapi: 14
Heti: 62
Havi: 427
Össz.: 37 941

Látogatottság növelés
Oldal: 23. Rész - Az új Evangeline
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »