A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                            28. Rész - Az új lakás
 
          Másnap Steve korán átjött, hogy segítsen át vinni magához a dolgaimat. Egész délelőtt pakolásztunk. Csak a legfontosabb dolgokat vittem át, a többit majd lassanként átviszem Stevehez.
Egyedül mentem vissza az utolsó dologért a lakásomba. Körbenéztem, eszembe jutottak az emlékek, amiket ebben a lakásban megéltem. Hiányozni fog. Szomorúan mentem ki a lakásból, majd kulcsra zártam az ajtót. Lassan indultam el egy nagy dobozzal a kezemben. Marcos épp akkor nyitotta ki az ajtót és lépett ki rajta. Talán a sors akarta így, hogy összefussak vele.
Egy pillanatra megálltam, de eszembe jutott, hogy Marcos látni sem akar többé, ezért újra megindultam. Marcos egy darabig habozott, majd nem állta meg szó nélkül.
 
- Hát te hova mész? - kérdezte utánam szólva.
 
- Elköltözöm! - adtam egyből választ.
 
- El, el költözöl? - kérdezte lepődötten.
 
- Igen. Jobb lesz ez így mindkettőnknek! S különben sincs munkám, hogy fentartsam ezt a lakást.
 
- Hogyhogy nincs munkád?
 
- Felmondtam. Én már nem akarok híres lenni. Nem nekem való!
 
- Hogyhogy? Hisz ez az álmod! Nem értek semmit!
 
- Nem is kell érts semmit se! És ha már így összefutottunk, akkor azt kívánom, hogy légy boldog és felejts el minden rosszat, amit ellened tettem!
 
- Jó! - mondta Marcos.- És hova mész?
 
- Stevehez! - mondtam sóhajtva.
 
- Áh! Szóval mégis van köztetek valami!
 
- Nem, nincs, de mindegy is, hogy mit hiszel! Ez már nem rád tartozik!
 
Marcos szúrós szemmel rám nézett, majd mint akit hidegen hagy válaszolt.
 
- Sok boldogságot!
 
Én néztem egy darabig, majd szó nélkül távoztam. Éreztem ahogy a bánat szorongatja a lelkemet. A lakásom elhagyása is megviselt, de a Marcossal való viszonyom annál inkább.
Amikor Steve ajtót nyitott, egy apró meglepetéssel fogadott. Pezsgő volt az asztalon és két pohár.
 
- Vársz valakit? - kérdeztem lepődödten.
 
- Igen, téged! Szeretném ha koccintanál velem! - mondta Steve.
 
- Ne haragudj, de nem sok kedvem van ünnepelni! - mondtam szomorúan.
 
- Ugyan, csak egy koccintás, semmi több!
 
- Na jó! - egyeztem bele.
 
Steve odament az asztalhoz, kinyitotta a pezsgőt, majd töltött mindkét pohárba. Az egyiket odaadta nekem. Mosolyogva nézett, majd azt mondta:
 
- Igyunk arra, hogy lakótársak lettünk!
 
- És igyunk egy jobb életre! - mondtam, majd koccintottam vele.
 
Miután megittam a pezsgőt, letettem az asztalra a poharat, majd azt mondtam Steve-nek, hogy bemegyek a szobámba.
Amikor bementem nem éreztem semmi örömöt. A szobám fala fehér volt, egy kép volt a falon, melyen egy hajó volt. Nem tudom, hogy ki lakhatott ebben a szobában én előttem. Odamentem az ágyhoz, majd leültem. Rugózni kezdtem rajta, de alig mozdult. Kemény ágy, de ez is megteszi. Hátradőltem az ágyban és a plafont nézegettem.
Egész nap nem mentem ki a szobából. Nem vágytam társaságra. Másnap is bent voltam egész délelőtt, de Steve bekopogott, mert nem tudta mi van velem.
Nem válaszoltam a kopogásra, mire ő kinyitotta az ajtót.
 
- Evangeline, te még ágyba vagy? - kérdezte Steve lepődötten.
 
- Bocs, de nincs kedvem kikelni az ágyból!
 
- Olyan nincs! Ki az ágyból! - mondta, majd lerántotta rólam a takarót.
 
- Hagyjál! - mondtam nyöszörögve, majd vissza húztam magamra a takarót.
 
- Ez így nem megy! Engedd, hogy segítsek! - mondta Steve sóhajtva.
 
- Nem kell segítség! Nagyon jól megvagyok itt!
 
- Nem úgy nézel ki! Fehér vagy mint a fal. Ettél ma valamit?
 
- Nem, nem voltam éhes.
 
- De vacsorázni csak vacsoráztál, gondolom.
 
Nem szóltam semmit, csak félre fordítottam a fejem.
 
- Evangeline, komolyan mondom olyan vagy, mint egy rossz gyerek! Egy kis szerelmi bánat így kifog rajtad?
 
- Nincs szerelmi bánatom! Csak egyszerűen nem voltam éhes!
 
- Ezt nem hiszem el! - csóválta a fejét Steve, majd közelebb jött és elkapta a karomat.
 
- Mit művelsz? - kérdeztem idegesen.
 
- Nem ülhetsz ide bent egész nap. Most velem jössz!
 
- Nem megyek veled sehova! - mondtam, miközben próbáltam kiszabadítani a kezem, de sikertelenül.
 
Steve kihúzott az ágyból majd a konyhába rángatott.
 
- Mit akarsz? - kérdeztem.
 
- Öltözz fel, mert elmegyünk csavarogni!
 
- Csavarogni? - kérdeztem nagy szemekkel.
 
- Igen, majd ott eszünk valamit. Na kapd össze magad! - adta ki parancsba Steve.
 
- Rendben, de aztán békén hagysz! - mondtam Steve-re nézve.
 
- Megegyeztünk!
 
Gyorsan átöltöztem, majd visszamentem a konyhába. Nem sok kedvem volt menni bárhova is, de Steve addig úgy sem hagyna békén, míg el nem megyek vele.
 
- Kész vagyok!
 
- Gyere akkor, menjünk!
 
Amikor kimentünk az utcára , céltalanul kezdtünk sétálni. Beszélgettünk minden féléről. Annyira lefoglalt, hogy eszembe se jutott Marcos. Közben beültünk egy cukrászdába, elfogyasztottunk egy - egy sütit, később fagyit ettünk. Azt mondják az édesség jó a szerelmi csalódásra. Nálam most nem tudom, hogy az édesség vagy pedig Steve volt rám jó hatással. Hosszú idők óta most érzem magam igazán boldognak. Steve nagyon kedves srác, most is inkább velem foglalkozik ahelyett, hogy a barátaival töltené az időt.
Amikor kezdett beesteledni lassan elindultunk haza. Már közel jártunk a lakásunkhoz.
 
- Jaj Steve, nagyon jó nap volt a mai! - mondtam boldogan.
 
- Örülök, hogy boldoggá tehettelek! - mondta Steve mosolyogva.
 
- Nem tudom hogyan fogom ezt megköszönni neked!
 
- Nekem volna egy ötletem!
 
- Na halljuk!
 
Steve abban a pillanatban megállt, majd rám nézett. Én szótlanul álltam.
 
- Evangeline, mióta megláttalak, azóta érzek irántad valamit!
 
- Tessék? - néztem nagy szemekkel.
 
- Te egy csodálatosan szép lány vagy! - mondta Steve, majd még közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon.
 
Én ijjedten néztem, majd reflexszerűen elfordítottam a fejem. Steve ekkor észbe kapott, majd megszégyellte magát.
 
- Ne, ne haragudj!
 
- Semmi baj! Csak most még nem szeretném. - mondtam elpirulva.
 
- Most még? Ezekszerint van esélyem nálad? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
 
- Most, hogy Marcossal örökre vége, nem búslakodhatok örökre miatta. Új életet kell kezdjek, még pedig nélküle. - mondtam lehajtott fejjel.
 
- Én várni fogok rád! - mondta Steve nyugodt hangon.
 
Én Steve-re néztem, majd elmosolyodtam. Lehet, hogy tényleg ő az igazi.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 31
Heti: 39
Havi: 404
Össz.: 37 918

Látogatottság növelés
Oldal: 28. Rész - Az új lakás
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »