A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                       24. Rész - Bizonyíték
 
        Másnapra elmúlt a bűntudatom, mert éjjel Marcosról és Elizáról álmodtam. Újra álmodtam azt az estét, amikor lebuktak, így felerősödött bennem a bosszú iránti vágy.
Felkeltem és elmentem a stúdióba. O'Donnel örömmel fogadott. Ő tudta, hogy miért mentem el, mert Martha mindent elmesélt neki. Onnan folytathattam a zenei karrierem, ahol abbahagytam.
Marcelot újra el kell viseljem sajnos, de most, hogy megváltoztam könnyebb lesz. Még hasznomra válhat.
Amikor Marcelohoz mentem kissé meglepődve nézett rám.
 
- Eileenka! Visszajöttél?
 
- Visszajöttem! Hiányoztam? - kérdeztem.
 
- Naná! Azt hittem, hogy örökre elmentél! 
 
- Nem hagylak itt egyedül! Nélkülem nem jutsz messzire!
 
- Ó, azt mondod? - kérdezte, miközben közelebb jött hozzám.
 
- Lásd be, míg távol voltam nem volt olyan nagy sikered! - mondtam félmosollyal. - Ketten megállíthatatlanok vagyunk! - mondtam, miközben közelebb mentem a szájához.
 
Marcelo közeledni kezdett a számhoz, de én nevetve elfordítottam a fejem.
 
- Ugyan már, azt hiszed ilyen könnyen megkaphatsz?
 
- Azt hittem! - mondta elmosolyodva Marcelo.
 
- Ahhoz tenned is kéne valamit! - tértem egyből a lényegre.
 
- És mit kéne tennem? - kérdezte Marcelo érdeklő tekintettel.
 
- Elizával kapcsolatos.
 
- Jaj, már tudom! - mondta nevetve. - Megcsalt a barátod miatta.
 
- Honnan tudod? - kérdeztem feldühödve.
 
- A főnök mondta el. Elmeneküldtél a problémák elől! Nem valami életszerű!
 
- Nem menekültem el! Csak elmentem kiszellőztetni a fejem!
 
- Jó sokáig tartott! - mondta mosolyogva.
 
- Segítesz akkor vagy sem? - kérdeztem idegesen.
 
- Hát ha kapok valamit cserébe! - nézett végig rajtam.
 
- Rendben! - mondtam, majd adtam egy kisebb csókot. - A többit majd utána!
 
Nem örültem, hogy Marcelo cserébe engem akar, de a kis buta úgysem fog megkapni. Nem sajnálom, hogy hazudtam neki, elvégre ő is megéri a pénzét.
A munka után megbeszéltem Marceloval, hogy megkeresem Elizát, csak még nem tudtam hogyan. Meglepetésemre azonban Marcelo azt mondta, hogy ő tudja hol lakik Eliza. Sejtettem, hogy honnan tudhatja, nem is kezdtem el érdeklődni.
Munka után egyenest Eliza lakásához tartottunk. Ő is panelban lakott. Felmentünk az emeletre, majd Marcelo megmutatta melyik Eliza lakása. Bekopogtam majd várni kezdtük, hogy ajtót nyisson.
Kis idő múlva ajtót nyitott. Most is lenge öltözetben volt, pont úgy, amikor Marcosnál volt. Egyből lejátszódtak bennem a képek, megijedtem, hogy most is Marcossal van. Dühösen löktem félre az ajtóból Elizát, majd berohantam a szobájába. Egy idegen fiú volt az ágyban. Amikor megláttam, hatalmas kő esett le a szívemről. Tudtam valamit tennem kell, de hirtelen nem tudtam, hogy mit. Marcelo is utánam rohant, kezében a telefonjával, amit a fiú felé tartott.
 
- Most lebuktatok! Elizácska, akarsz valamit hozzáfűzni? - kérdezte Marcelo, miközben felé tartotta a telefont.
 
- Mit csinálsz te idióta? Azonnal tedd le azt a telefont! - kiáltotta Eliza.
 
Marcelo videóra vette a dolgokat. Ennél jobb ötlete nem is támadhatott volna. Nekem nem jutott volna az eszembe. Mostmár van bizonyítékom, hogy Eliza más fiúkkal is kavar.
Marcelo és én kiszaladtunk a lakásból, majd leszaladtunk a lépcsőn. Amikor kiértünk, megálltunk. Levegő után kapkodtam, majd Marcelora néztem.
 
- Marcelo, nem hittem, hogy egyszer ezt mondom, de te egy zseni vagy! - mondtam dicsérve.
 
- Még jó, hogy veled voltam, legalább most van bizonyítékod!
 
- Igen!
 
- És mi a szándékod vele? - kérdezte.
 
- Megmutatom Marcosnak a felvételt, hogy lássa hibát követett el, amikor nem hitt nekem!
 
- Csakhogy a felvételnek ára van! - mondta Marcelo, miközben előttem lengette a telefont.
 
Én lepődötten álltam, amikor meghallottam. Ára van? Bizonyára sejti, hogy nem fogja megkapni amit akar. Biztosra akar menni.
 
- Szóval nem bízol bennem? - kérdeztem csábos mosollyal.
 
- Az őszintét megvallva, nem igazán! - mondta mosolyogva.
 
- Nekem kell az a felvétel! - mondtam elszántan.
 
- Akkor tudod, hogy mi a dolgod! - mondta.
 
Marcelo leadta a címét, hogy ma este menjek fel hozzá, ahol majd odaadja a felvételt.
Amikor hazamentem, bementem a fürdőszobába, majd a tükörbe néztem. Gondolkodtam hogyan tudnám megszerezni a felvételt, anélkül, hogy bármit is kéne tennem.
Miután beesteledett, átöltöztem, majd elindultam Marcelohoz. Nem mondom, hogy nem féltem, elvégre az oroszlán barlangjába tartok, de szükségem van arra a felvételre.
Amikor odaértem, az ajtóhoz mentem, majd bekopogtam. Egy gyors ruha igazgatás és már nyílott is az ajtó.
 
- Azt hittem nem jössz! - mondta mosolyogva Marcelo.
 
- Ennyire gyávának tartasz? - kérdeztem.
 
- Nem hittem volna, hogy ennyire bevállalós vagy!
 
- Akkor nem ismersz még eléggé!
 
- Gyere beljebb! - mondta, majd félre állt az ajtóból.
 
Én bementem, majd körbenéztem. Nem csalódtam a lakása kinézetén. Pont olyan volt, mint a lakója. Megálltam a nappaliban.
 
- Ülj le! - mondta Marcelo.
 
Odamentem a kanapéhoz, majd leültem.
 
- Gondolom a felvétel miatt jöttél! - mondta.
 
- Nem is miattad! - mondtam egyből.
 
- Legyél egy kicsit kedvesebb, ha azt akarod, hogy odaadjam a felvételt!
 
Nem szóltam semmit, hallgattam. Egy gúnyos mosoly azért megjelent az arcomon, de azt már nem látta Marcelo, ugyanis elindult a konyhába. Hamar megjelent két pohárral és egy üveg pezsgővel. Az egyik poharat odaadta a kezembe, a másikat pedig letette az asztalra, majd felbontotta a pezsgőt.
 
- Igyunk előtte! Érezzük jól magunkat! - mondta Marcelo.
 
- Más lányokat is így fogadsz? - kérdeztem mosolyogva, miközben töltött a poharamba.
 
- Csak némelyiket! - mondta, majd az ő poharába is töltött. - Akkor hát, koccintsunk!
 
- Mire szeretnél? - kérdeztem.
 
- Erre a szép estére! Tudom, hogy nem jöttünk ki egymással olyan jól, de a ma estétől kezdve minden más lesz!
 
- Ebben nem kételkedek! - mondtam mosolyogva, majd 
koccintottam vele.
Ittam egy kortyot a pezsgőből, de Marcelo le akarta tenni a kezemből a poharat, hogy hozzám férkőzhessen, de hirtelen dicsérni kezdtem a lakását, amire ő beszédbe elegyedett velem. Mindenfélét kezdtem kérdezősködni, miközben fogyott a pezsgő. Amikor elfogyott, másikat bontott, majd azt is megitta. Én csak kicsiket kortyolgattam, hogy lassan ürüljön a poharam. Míg én megittam egy pohárral, ő megivott hármat. Teljesen leitattam szegény srácot, de nem tehettem mást.
Amikor már alig állt a lábán, átkaroltam és bevezettem a szobába. Ott belöktem az ágyba, majd levettem a cipőjét, a nadrágját és a felsejét. Fogtam a takarót, majd betakartam. A nadrág zsebéből előkotorásztam a telefonját, majd átküldtem magamnak a videót. Amikor átküldtem, ránéztem az alvó Marcelóra.
 
- Köszi az estét, jól szórakoztam! - mondtam, majd kiindultam a szobából. - Ja és köszi a videót!
 
Mielőtt kimentem volna a lakásból, eloltottam a villanyt.
 
 
 
Köszönöm, aki eddig elolvasta a történetet. Az új részek majd Karácsony után kerülnek fel. Addig is Kellemes Ünnepet! :)


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 11
Heti: 46
Havi: 458
Össz.: 37 466

Látogatottság növelés
Oldal: 24. Rész - Bizonyíték
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »