- Most nem csókollak meg, nem akarlak elijeszteni, mint a
tegnap. - mondta, miközben szerelmesen nézett rám.
Én egy pillanatra elgyengültem, de szerencsére hamar észbe kaptam és ellöktem magamtól Marcost.
- Fogd fel, hogy nem szeretlek! Többet ne is keress! - ordítottam le a fejét.
- Holnapután elutazom, de ne hidd, hogy örökre megszabadulsz tőlem! Egy hét múlva vissza jövök. - mondta, majd kacsintott egyet.
Én gúnyos pillantást vetettem rá, majd vissza mentem az üzletbe. Most Marcos mindent félreértett. Azt hiszi, hogy azért van a nyakamban a nyaklánc, mert érzek iránta valamit. Még csak két napja bukkant fel újra az életemben, de már is felforgatta az életemet. Hazugságot hazugságra halmozok. Ezt egyszerűen nem bírom tovább.
A munkaidőm további része idegeskedéssel telt el.
Amikor hazamentem, Steve már otthon volt és tévézett.
- Szia! Hazaértél? - kérdezte Steve, a kanapén feküdve.
- Igen, szerencsére! - mondtam, majd odamentem hozzá és megpusziltam.
- Milyen napod volt ma?
- Eltelt úgy, mint a többi nap! És neked?
- Nekem is!
- Figyelj, nembaj ha én találkozom ma Marthaval? - kérdeztem kicsit félénken.
- Semmi baj, menj nyugodtan! De, nem mehetnék én is? Unom magam itthon egyedül.
- Gyere, biztos otthon van Patrick is! Legalább jobban megismered!
- Jó, akkor veled tartok! - mondta boldogan Steve.
Miután megpihentem, felhívtam Marthat, hogy átugrunk hozzá, azután elkészültünk és elindultunk.
Hamar odaértünk a panelhez, ahol egykor laktam. Azóta nem jártam itt, mióta elköltöztem. Hiányzik a lakásom. Nagyon megszerettem itt.
Amikor felértünk az emeletre, Martha-ék lakásához mentünk, aki hamar ajtót nyitott nekünk.
Martha kedvesen fogadott minket, megölelt majd behívott a lakásba. Patrick is otthon volt, hamar odasietett hozzánk és kezet fogott Steve-vel.
- Hogy vagytok? - kérdeztem Marthatól.
- Jól vagyunk és ti?
- Mi is nagyon jól megvagyunk! - mondtam, majd Steve-hez bújtam.
- Ezt jó hallani! - mosolygott Martha.
Patrick hamar félre hívta Steve-et, hogy nyugodtan beszélgethessek Marthaval.
- Boldogabbnak látlak, mióta Steve-vel vagy! - mondta Martha.
- Ennél boldogabb már nem lehetek egy fiú mellett sem!
- Ezt örömmel hallom! Marcossal sosem voltál felhőtlenül boldog. Sokáig csak próba kapcsolatban voltál vele. Mire végre szerelmet vallott, egy két napig láttalak boldognak, aztán megcsalt!
- Ne is emlékeztess rá! - mondtam ökölbe szorított kézzel.
- Ugye már nem érzel iránta semmit?
- Nem, nyugi, más aggaszt! - vallottam be neki.
- Micsoda?
- Pár napja össze futottam vele az utcán, azt mondta, hogy már nem szeret és, hogy újra a barátom akar lenni!
- Komolyan? - kérdezte lepődötten a barátnőm. - Mégis hogyan gondolhatta ezt?
- Nem tudom, de én idióta elhittem, hogy csak a barátom akar lenni és találkoztam is vele! - mondtam kétségbeesetten.
- Találkoztál is vele? Ezt nem hiszem el! Steve tud róla?
- Persze, hogy tud! Elmondtam neki!
- És mi történt amikor találkoztatok?
- A legrosszabb! Megcsókolt!
- Hogy micsoda? Ezt most nem mondod komolyan!
- Azt hiszed, hogy viccelek az ilyesmivel? - kérdeztem szomorúan.
- Ne haragudj Evangeline, de te megbolondultál! Vissza akarsz esni ugyanabba a hibába?
- Nem! Erről szó sincs! Megmondtam Marcosnak, hogy nem szeretem és soha többé ne keressen!
- Remélem, hogy megértette! És Steve mit mondott, amikor elmondtad neki, hogy megcsókolt Marcos?
- Semmit, ugyanis ezt nem mondtam el neki!
- Én nekem ez már bonyolult! Ennek nem lesz jó vége!
- Martha, inkább tartsd a szád és ne mondd el Patricknak se!
- Nem mondom el! - mondta Martha.
Miután beszéltünk, odamentünk Patrickhoz és Stevehez és elbeszélgettük az időt. Másfél óra múlva Steve és én hazamentünk.