A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                        33. Rész - A nyaklánc
 
              Másnap arra keltem fel, hogy valaki megcsókolt. Lassan kinyitottam a szemem, majd szerelmem arcát véltem felfedezni.
 
- Jó reggelt álomszuszék! - köszöntött Steve.
 
- Jó reggelt! - mondtam álmosan, majd nyújtózkodtam egyet.
 
Steve leült az ágyam szélére, majd megakarta fogni a kezem, de érezte, hogy valamit szorongatok. Szétnyitotta ökölbe szorított kezem, majd kivette belőle a nyakláncot.
 
- Hát ez meg mi? - kérdezte Steve kíváncsian.
 
Az este véletlenül elaludtam a nyaklánccal, elfelejtettem vissza tenni az ékszeres dobozba. Még jó, hogy nem tudja Steve, hogy Marcostól kaptam.
 
- Ez, ez egy nyaklánc! - mondtam zavartan.
 
- Ezt a nyakláncot még sosem láttam. - mondta, majd a medált kezdte nézegetni. - E, mint Evangeline! Kitől kaptad?
 
- Martha vette nekem Karácsonykor!
 
- Szép ajándék ez egy barátnőtől! Miért nem hordod?
 
- Hát nem is tudom.
 
- Vedd fel, szerintem jól állna! - mondta Steve mosolyogva.
 
- Ö, azt mondod? - kérdeztem ismét zavartan.
 
- Igen, légyszi!
 
- Na jó! - mondtam, majd hagytam, hogy Steve a nyakamba tegye.
 
- Nagyon jól áll! - mosolygott Steve.
 
- Köszi! Hány óra? - kérdeztem, majd az órára néztem.
 
- Nemsokára 8 óra.
 
- Jaj ne, mindjárt elkésem! - mondtam, majd kipattantam az ágyból és öltözködni kezdtem.
 
- Én nekem is mennem kell lassan! Elkísérlek!
 
- Rendben! Egy perc és mehetünk!
 
Miután elkészültem, bezártuk magunk után az ajtót és sietni kezdtünk a munkába. Szerencsére időben beértem a munkába, késés nélkül megúsztam.
Már a munkaidőm felénél tartottam, amikor Marcos megjelent az üzletben.
 
- Jó napot! Evangelinet keresem! Merre találom meg? - kérdezte Marcos az eladő nőtől.
 
- Ott van a háta mögött! - mutatott felém.
 
Marcos hátra fordult, majd egyből a szemembe nézett. Kicsit mérges voltam, amikor megláttam. Karbatett kézzel álltam és haragosan néztem rá.
 
- Szia Evangeline! - mondta Marcos komoly arccal.
 
- Te meg mit keresel itt a munkahelyemen?
 
- Beszélnünk kell!
 
- Beszélnünk? Szerintem nincs mit beszélnünk egymással!
 
- Dehogy nincs! - mondta elszántan Marcos.
 
Láttam, hogy addig úgysem megy el, míg nem beszélünk egymással, ezért kimentem vele az utcára, hogy nyugodtan beszélhessünk.
 
- Na mit akarsz? - kérdeztem dühösen.
 
- Csak látni szerettelek volna!
 
- Emiatt jöttél ide?
 
- Igen. Amit mondtam a tegnap, hogy vissza akarlak kapni, azt komolyan gondolom és addig nem adom fel, míg vissza nem szerezlek!
 
- De fogd fel, hogy én már nem szeretlek! - mondtam 
hangosan.
 
- Valamit még biztos érzel irántam! Az nem lehet, hogy az a szerelem, amit irántam éreztél az elmúlt!
 
- Miért ne lehetne? Nézd én nagyon szerettelek, de ez már csak múlt! Nem te voltál az igazi!
 
- Akkor miért hordod a nyakláncot, amit tőlem kaptál? - kérdezte Marcos, majd közelebb jött hozzám. Annyira közel, hogy már nem volt lehetőségem elmenekülni, mert a hátamnál a kirakat volt.
 
- Véletlenül ott felejtettem! - adtam rá a bugyuta választ.
 
- Ezt nem hiszem! Annyi idő alatt, mióta nem találkoztunk, egyszer sem vetted észre, hogy a nyakadban ott a nyaklánc?
 
- Nem!
 
- Ez jó vicc! - nevetett Marcos. - A tegnap amikor találkoztunk, semmi nem volt a nyakadban. - mondta, majd még közelebb jött hozzám.
 
Nagyot nyeltem, most lebuktam. Erre már nem tudok választ adni.
Marcos közelebb hajolt hozzám, majd az arcom megsimogatta.
 
- Most nem csókollak meg, nem akarlak elijeszteni, mint a 
tegnap. - mondta, miközben szerelmesen nézett rám.
 
Én egy pillanatra elgyengültem, de szerencsére hamar észbe kaptam és ellöktem magamtól Marcost.
 
- Fogd fel, hogy nem szeretlek! Többet ne is keress! - ordítottam le a fejét.
 
- Holnapután elutazom, de ne hidd, hogy örökre megszabadulsz tőlem! Egy hét múlva vissza jövök. - mondta, majd kacsintott egyet.
 
Én gúnyos pillantást vetettem rá, majd vissza mentem az üzletbe. Most Marcos mindent félreértett. Azt hiszi, hogy azért van a nyakamban a nyaklánc, mert érzek iránta valamit. Még csak két napja bukkant fel újra az életemben, de már is felforgatta az életemet. Hazugságot hazugságra halmozok. Ezt egyszerűen nem bírom tovább.
A munkaidőm további része idegeskedéssel telt el.
Amikor hazamentem, Steve már otthon volt és tévézett.
 
- Szia! Hazaértél? - kérdezte Steve, a kanapén feküdve.
 
- Igen, szerencsére! - mondtam, majd odamentem hozzá és megpusziltam.
 
- Milyen napod volt ma?
 
- Eltelt úgy, mint a többi nap! És neked?
 
- Nekem is!
 
- Figyelj, nembaj ha én találkozom ma Marthaval? - kérdeztem kicsit félénken.
 
- Semmi baj, menj nyugodtan! De, nem mehetnék én is? Unom magam itthon egyedül.
 
- Gyere, biztos otthon van Patrick is! Legalább jobban megismered!
 
- Jó, akkor veled tartok! - mondta boldogan Steve.
 
Miután megpihentem, felhívtam Marthat, hogy átugrunk hozzá, azután elkészültünk és elindultunk.
Hamar odaértünk a panelhez, ahol egykor laktam. Azóta nem jártam itt, mióta elköltöztem. Hiányzik a lakásom. Nagyon megszerettem itt.
Amikor felértünk az emeletre, Martha-ék lakásához mentünk, aki hamar ajtót nyitott nekünk.
Martha kedvesen fogadott minket, megölelt majd behívott a lakásba. Patrick is otthon volt, hamar odasietett hozzánk és kezet fogott Steve-vel.
 
- Hogy vagytok? - kérdeztem Marthatól.
 
- Jól vagyunk és ti?
 
- Mi is nagyon jól megvagyunk! - mondtam, majd Steve-hez bújtam.
 
- Ezt jó hallani! - mosolygott Martha.
 
Patrick hamar félre hívta Steve-et, hogy nyugodtan beszélgethessek Marthaval.
 
- Boldogabbnak látlak, mióta Steve-vel vagy! - mondta Martha.
 
- Ennél boldogabb már nem lehetek egy fiú mellett sem!
 
- Ezt örömmel hallom! Marcossal sosem voltál felhőtlenül boldog. Sokáig csak próba kapcsolatban voltál vele. Mire végre szerelmet vallott, egy két napig láttalak boldognak, aztán megcsalt!
 
- Ne is emlékeztess rá! - mondtam ökölbe szorított kézzel.
 
- Ugye már nem érzel iránta semmit?
 
- Nem, nyugi, más aggaszt! - vallottam be neki.
 
- Micsoda?
 
- Pár napja össze futottam vele az utcán, azt mondta, hogy már nem szeret és, hogy újra a barátom akar lenni!
 
- Komolyan? - kérdezte lepődötten a barátnőm. - Mégis hogyan gondolhatta ezt?
 
- Nem tudom, de én idióta elhittem, hogy csak a barátom akar lenni és találkoztam is vele! - mondtam kétségbeesetten.
 
- Találkoztál is vele? Ezt nem hiszem el! Steve tud róla?
 
- Persze, hogy tud! Elmondtam neki!
 
- És mi történt amikor találkoztatok?
 
- A legrosszabb! Megcsókolt!
 
- Hogy micsoda? Ezt most nem mondod komolyan!
 
- Azt hiszed, hogy viccelek az ilyesmivel? - kérdeztem szomorúan.
 
- Ne haragudj Evangeline, de te megbolondultál! Vissza akarsz esni ugyanabba a hibába?
 
- Nem! Erről szó sincs! Megmondtam Marcosnak, hogy nem szeretem és soha többé ne keressen!
 
- Remélem, hogy megértette! És Steve mit mondott, amikor elmondtad neki, hogy megcsókolt Marcos?
 
- Semmit, ugyanis ezt nem mondtam el neki!
 
- Én nekem ez már bonyolult! Ennek nem lesz jó vége!
 
- Martha, inkább tartsd a szád és ne mondd el Patricknak se!
 
- Nem mondom el! - mondta Martha.
 
 Miután beszéltünk, odamentünk Patrickhoz és Stevehez és elbeszélgettük az időt. Másfél óra múlva Steve és én hazamentünk.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 9
Heti: 28
Havi: 11
Össz.: 38 028

Látogatottság növelés
Oldal: 33. Rész - A nyaklánc
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »