A szív dallama
"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
3. Rész - A meghallgatás
Ma későn keltem fel, mert ma nem kellett dolgoznom. Úgy gondoltam, hogy a mai napot a barátnőmmel, Marthaval fogom tölteni. Át is mentem hozzá. Bekopogtam az ajtón, aztán hamar ajtót is nyitott.
- Szia Evangeline! - mondta boldogan Martha.
- Szia! Zavarok?
- Nem, dehogy is! Gyere be.
- Okés. - mondtam, majd bementem az ajtón.
- Gondoltam én is, hogy ma átmegyek hozzád, mert mondani akartam valamit, de ha te már itt vagy akkor mondom most. - mondta Martha, aki majdnem kiugrott a bőréből.
- Úgy látom, hogy valami fontosat akarsz mondani. Ki vele!
- Inkább nem is mondom, hanem mutatom! - mondta, majd a táskájához sietett és ki vett belőle két papírt. - Patrick vett két repülőjegyet Las Vegasba. Elakar vinni egy kis kiruccanásra!
- Ez most komoly? - kérdeztem tőle mosolyogva. - Hisz ez nagyszerű!
- Igen, annyira örülök neki!
- Hát Patrick kitett magáért. Mutasd a jegyeket! - mondtam és a kezem nyújtottam a jegyekért.
Martha odaadta a jegyeket és én lepődötten néztem a dátumot.
- Hisz ez... ez holnapra szól!
- Igen, holnap indulunk. Jajj, alig várom! Már össze is csomagoltam.
- És meddig lesztek ott?
- Egy hétig.
- Mit csinálok addig nélküled?
- Valahogy kibirod.
- Megpróbálom. Hagyom, hogy nyugodtan intézd a dolgod. Én megyek.
- Mielőtt indulunk még úgy is találkozunk.
- Rendben. Vigyázz magadra! - mondtam, aztán megöleltem Marthat.
- Vigyázni fogok magamra. Amúgy tényleg, hogy sikerült a szórakozóhelyen? Fogtál magadnak valakit?
- Hát igen is, meg nem is. Rámszállt egy fickó, tegnap el is jött a munkahelyemhez, mert az az idióta Marcos leadta a címet ahol dolgozom.
- Azta, ez a Marcos nem semmi. És utána? - kérdezte Martha nagy szemekkel.
- Elmentem sétálni vele, aztán nem tudtam mivel rázhatnám le, ígyhát beadtam neki, hogy minden barátomat megcsaltam és hogy nem szeretem hosszútávon lekötni magam.
- És elhitte?
- Azonnal. Ott is hagyott.
- Hát most erre nem tudok mit mondani. Gratuláljak neki vagy sajnálkozzak. - csóválta a fejét Martha karbatett kézzel.
- Miért mondod ezt? - kérdeztem csodálkozva.
- Hát szerintem ideje volna keresni magadnak egy barátot. Túl régóta vagy már egyedül nem gondolod?
- Én jól érzem magam egyedül.
- Jó, te tudod. De én azt javaslom, hogy találj magadnak valakit minél előbb.
- Jó, majd keresek.
- Mire hazajövök legyen kit bemutass nekem! - mondta figyelmeztetve Martha.
- Jó, jó! Most akkor megyek. Majd reggel találkozunk.
- Rendben. Szia.
- Szia! - köszöntem el, majd visszaindultam a lakásomhoz.
Amikor bementem a lakásba, bementem a konyhába megreggelizni. Közben elővettem a laptopomat és felmentem az internetre. Miközben a szendvicsemet ettem, rátaláltam egy oldalra, ahol jelentkezőket várnak meghallgatásra. Énekeseket keresnek. Nagyon megörültem ennek, arrébb is tettem a szendvicset, hogy a laptopomat közelebb tegyem. Online lehetett feliratkozni a meghallgatásra. Kicsit töprengtem a dolgon, hogy feliratkozzak e, de bátorságot gyűjtöttem és odaírtam az adataimat. Nevet kértek, email címet és telefonszámot.
Fél óra múlva miután megreggeliztem egy hangot hallottam a laptopomon. Visszahúztam, hogy megnézzem. Azt jelezte, hogy emailt kaptam. Nagy levegőt vettem és beléptem az email címemre. Tudtam, hogy biztos a meghallgatásról van szó és nem is csalódtam. Valóban ők küldtek választ. Rákattintottam, hogy megnézzem milyen választ kaptam tőlük.
Azt akarják, hogy még ma délben menjek el a meghallgatásra. Ez szuper! Végre most az álmom megvalósulni látszik. Felpattantam a székből és egyenest a szekrényhez szaladtam. Kinyitottam és keresni kezdtem a megfelelő ruhát. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel, de végül egy fekete nadrágot vettem fel, fekete cipővel és egy fehér magasnyakú pulóvert, mert elég hideg van mostanában.
Mivel már 11 óra volt, jobbnak láttam ha elindulok a
meghallgatásra. Bezártam a lakásom ajtaját, majd elindultam a lifthez, ami mostmár működik. Beszálltam és lementem a földszintre.
Amikor leértem, kimentem a kijáraton. Marcos pont a kijáratnál beszélgetett egy barátjával. Egyből rámköszönt.
- Szia, hát te? Hova mész?
- Csaaak... az egyik barátnőmhöz. - adtam a választ.
- Melyikhez?
- Nem ismered... Nemrég barátkoztam össze vele. Még Martha mutatott be neki.
- Aaah, értem. Akkor jó. Majd beszélünk. Szia.
- Szia. - köszöntem el tőle. Igazából magam sem tudom, hogy miért hazudtam neki. Nem akartam, hogy megtudja, hogy meghallgatásra megyek. Majd ha minden simán megy, akkor elárulom neki.
Gyorsan siettem a megadott címre. Kicsit nehéz volt megtalálnom, de végül sikerült. Egy nagy épületbe kellett bemennem. Amikor bementem elég nagy tömeg fogadott. Mindenki a meghallgatásra jött. Odamentem egy nőhöz, aki a sorszámot adta. Én voltam a százhuszonötödik a sorban.
Elég lesz kivárnom. Helyet foglaltam egy üres székben és vártam.
Másfél óra telt el, mire sorra kerültem. A szivem a torkomban dobogott. Az ájulás környékezett, de be kellett mennem. Amikor bementem az ajtón öt zsűritag fogadott. Nagy levegőt vettem, majd bemutatkoztam.
- Üdvözlöm Önöket. Evangeline Eileen vagyok, 23 éves.
- Üdvözöljük. Kezdheti az éneklést.
- Rendben. - mondtam, majd vettem egy mély levegőt és elénekeltem nekik egy dalt. A szivemet, lelkemet beleadtam. Úgy éreztem, hogy nagyon jól sikerült a dalt
előadnom. Már csak a zsűri véleményére vártam.
- Nos Angelica vagy akárki. Jó volt, de nem eléggé. Idejött, elénekelt nekünk egy dalt. De sajnos nem jött át. Magának nem ilyen pálya való. Ezzel az énekléssel esetleg a gyerekeket boldoggá tudja tenni, miközben bohóc ruhában szaladgál előttük.
- Hogy mi? Milyen vélemény ez? - néztem rájuk értetlenkedve. - Én jól énekeltem. Fellépésekre is szoktam járni és a közönségnek is tetszik.
- Akkor maga biztos valami kocsmában énekel a sok részeg ember előtt. Azoknak meg mindegy mit énekel. - mondta az egyik férfi zsűri, majd ránézett a társára és megkérdezte tőle: - Igazam van Jessica?
- Teljes mértékben. Ilyen előadást még életemben nem hallottam. - mondta, majd hatalmas nevetésbe kezdtek.
- Milyen zsűritagok maguk, hogy így beszélnek az emberrel?
- Akik nem tudnak énekelni, azok ne is jöjjenek ilyen helyre. Csak az időnket rabolja. Kérem távozzon vagy hívjuk a biztonságiakat. - mondta elkomolyodott arccal az egyik zsűritag.
Nekem könnybe lábadt a szemem majd a mikrofont kiejtettem a kezemből. Az nem lehet, hogy nincs hangom vagy mégis? Hirtelen nem tudtam mit tegyek, majd sírva kirohantam a teremből.
A városban barangoltam, közben az eső is zuhogni kezdett. Csurom vizesen mentem majd elindultam haza.
Amikor felértem a panelbe, Marcossal futottam össze. Ki szerettem volna kerülni, de lehetetlen volt. Egyből hozzám jött és észrevette, hogy valami baj van.
- Evangeline! Mi van? - nézett rám kétségbeesett arccal.
- Semmi, miért mi lenne? - kérdeztem könnyes szemmel, amit próbáltam takarni.
- Te sírsz??? - kérdezte mostmár ijjedten.
- Dehogy sírok, képzelődsz! De megyek mert sietek haza. - mondtam, majd ott akartam hagyni, de Marcos elkapta az egyik kezem, hogy visszatartson.
- Nem engedlek el, amíg el nem mondod, hogy mi történt! - mondta Marcos.
Én ránéztem, majd kitéptem a kezem az övéből és rohanni kezdtem a lakásomhoz. Remegő kézzel próbáltam kinyitni az ajtót és amikor sikerült kinyitni egyenesen a szobámba szaladtam és beestem az ágyba. A könnyeimet nem tudtam visszatartani. A párnát magamhoz húztam és az arcom a párnámba nyomtam és zokogni kezdtem. Marcos aki utánam rohant, beszaladt a szobámba és értetlenül állt az ágyam előtt.
- Evangeline, mondd már el mi történt! Segíteni szeretnék, de ahhoz el kell mondanod, hogy mi történt.
Felemeltem a fejem, jobbnak láttam ha elmondom az igazat. Ahogy Marcost ismerem, addig úgysem hagyna békén, míg nem tud meg mindent. Felültem az ágyra, Marcos pedig mellém ült. Szipogva kezdtem el a történetemet.
- Amikor láttál ma, hogy elmegyek, akkor... akkor igazából nem a barátnőmhöz mentem, mert az a barátnőm igazából nem is létezik...
- Hát de akkor hol voltál?
- Ma a laptopon találtam egy hírdetést, hogy énekeseket keresnek, aztán azt írták, hogy meghallgatásra kell menni. Gondoltam megpróbálom és jelentkezek rá. Aztán hamar választ is kaptam. Állítólag ma volt az utolsó meghallgatás,
azért kellett ma menjek.
- Meghallgatásra mentél? De nekem miért hazudtál?
- Nem akartam, hogy megtudd, nehogy ne sikerüljön, aztán nevess rajtam.
- Hogy gondolhattál ilyet rólam?! Sose nevettem volna rajtad! - mondta Marcos.
- Lehet... - mondtam, miközben lehajtottam a fejem.
- És... gondolom... nem sikerült. - mondta Marcos találgatva.
- Hát nem sikerült. De nem ezért vagyok kibukva. Megaláztak! Érted? Ott gúnyolódtak rajtam, akik meghallgattak. Még ki is nevettek. Akkor életem álma dőlt össze bennem.
- Hogyhogy kinevettek meg kigúnyoltak? Nem lehet, hogy csak valamit félreértettél? Konkrétan mit mondtak?
- Hogy csak rabolom az idejüket, meg lépjek fel bohócnak és szórakoztassam a gyerekeket és, hogy eddig biztos kocsmában énekeltem részeg emberek előtt.
- Komolyan ezt mondták?! Mégis milyen emberek ezek? Esküszöm odamegyek és beverem a képüket! - mondta dühösen Marcos.
- Ne, nehogy ilyet csinálj! - beszéltem le Marcost.
- Nem, most megmondod hol van ez a meghallgatás és mindegyik megkapja a magáét! - ugrott fel Marcos.
- Ko-komolyan megtennéd ezt értem??? - néztem Marcosra.
- Most viccelsz? Az én barátomat senki se gúnyolja ki! - mondta mérgesen.
Amikor ezt meghallottam újra sírni kezdtem. Még soha nem mondtak nekem ilyet, hogy megvernének értem bárkit is.
- Evangeline, miért sírsz megint, mi történt? - guggolt le
elém Marcos.
- Mert olyan kedves vagy!
- Hogy micsoda?! - lepődött meg a válaszomon Marcos.
- Azt hittem, hogy kinevetsz majd ha ezt elmesélem, de nem számítottam rá, hogy ilyeneket mondasz.
- Hé! Azért ne gondolj annyira érzéketlennek!
- Még senki se mondott nekem ilyet, hogy szétverne valakit értem.
- Ugyan már! Inkább öltözz át. Csurom víz vagy!
- Átöltözöm, de nem érzem olyan jól magam.
Marcos a kezét a homlokomra tette és ijjedten nézett rám.
- Te lázas vagy! Biztos az esőben betegedtél meg!
- Lehet... egy órát biztos csavarogtam a városban, miközben az eső zuhogott.
- Te normális vagy?! Máris öltözz át és bújj ágyba. Én megyek csinálok teát. Van valami gyógyszered megfázás ellen?
- Nincs.
- Akkor te bújj ágyba. Én mindjárt jövök.
- Hova mész?
- Leugrom a gyógyszertárba.
- Ne menj azért!
- Dehogynem. Ez fontos! Na, ágyba! Jövök rögtön.
Én csak néztem Marcosra. Még sosem láttam ilyennek. Ennyire fontos vagyok neki? Boldogság töltötte el a szivemet. Felkeltem, hogy átöltözzek, Marcos pedig elment. Ágyba bújtam és már nem is gondoltam a meghallgatásra, ahol gúnyt űztek belőlem. Húsz perc elteltével vissza is érkezett Marcos egy zacskóval a kezében.
- Meghoztam a gyógyszereidet!
- Köszi. A pénztárcám ott van a táskámban, vedd ki a pénzt a gyógyszerekre.
- Nem kell kifizesd!
- Dehogynem, ott van, vedd ki.
- Nem, ezt én vettem! Azt akarom, hogy meggyógyulj! Most pedig megyek, készítek neked egy teát. - mondta, majd letette az éjjeli szekrényemre a gyógyszeres zacskót.
- Marcos?
- Tessék?
- Köszönöm.
- Ö... nincs mit. - mondta Marcos, majd elment a konyhámba.
Marcos után néztem és arra gondoltam, hogy mennyire nagyszerű barát is ő. Nem hittem volna hogy ennyire jó hozzám. Miközben ezekre gondoltam, egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.
- Nagyon lázas lehetsz, ha még mosolyogsz is! - mondta Marcos mikor bejött a teával.
- Idióta! - mondtam hirtelen.
- Úgy látom kezd visszatérni az én Evangelinem! - mondta nevetve.
"Az én Evangelinem" hallottam a fejemben újra ezt a mondatot. Egyből egy bolond gondolat futott végig az agyamon. Milyen lenne ha Marcos és én egy pár lennénk... Te jó ég! Mikre gondolsz Evangeline?! Azonnal töröld ki ezt a gondolatot a fejedből. Most beteg vagy, azért gondolsz ilyenekre!
- Evangeline, jól vagy?
- Mi? Hogy? - kérdeztem gondolataimból visszatérve.
- Nagyon el vagy gondolkodva valamin... Remélem nem a meghallgatásra gondolsz megint?
- Ja, nem. Csak kicsit fáradt vagyok.
- Aludj nyugodtan. Nem zavar ha én még maradok és videójátékozok egy kicsit?
- Maradj nyugodtan. - mondtam neki mosolyogva.
- Köszi. Te pedig próbálj aludni. Eloltom a villanyt, jó?
- Jó.
- Ha bármi van, csak szólj, itt leszek.
- Rendben.
- Jó éjt!
- Jó éjt! - köszöntem mosolyogva, majd a nyakamig húztam a takarót.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 29
Tegnapi: 14
Heti: 77
Havi: 442
Össz.: 37 956
Látogatottság növelés
Mai: 29
Tegnapi: 14
Heti: 77
Havi: 442
Össz.: 37 956
Látogatottság növelés
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu