- Nekem elhiheted!
- Akkor hogy kerültem az ágyba? - kérdezte újra nagy vigyorral, mert azt hitte, hogy erre nem tudok majd válaszolni.
- A válasz egyszerű! Azt akartam, hogy hiteles legyen a hazugságom, ezért az ágyhoz vezettelek. Ott levettem rólad néhány dolgot, majd betakartalak. Ugye semmire nem gyanakodtál, amikor felkeltél? Ó szegénykém, jól becsaptalak! - mondtam gúnyolódva.
Marcelo egy szót sem tudott szólni, én pedig kikerültem és elhagytam a stúdiót. Marcelo most biztos nagyon mérges lehet, hogy valaki így elbánt vele. Most legalább megtudja, hogy velem nem szórakozhat.
Magányosan barangoltam az utcán. Nem volt kedvem hazamenni. Tudtam, hogy nem vár otthon semmi jó. Ha hazamegyek, akkor teljesen magamba zuhanok. Nem akarok úgy járni, mint mikor Marcos Londonba utazott Elizával. Még egy ilyet nem bírnék ki.
Az egész napot az utcán töltöttem. Lassan beesteledett. Kicsit fáztam, de ez nem győzött meg arról, hogy hazamenjek. Bementem a parkba, ahol Karácsonykor énekeltem. Odamentem az egyik padhoz és leültem. Néztem a járókelőket, miközben gondolatok ezrei cikáztak a fejemben. Már elég későre járt, a park is kiürült. Hátradőltem a padon és felnéztem az égre. Csillagos volt, de a fák lombjai eltakarták. A szél is jobban kezdett fújni. Nem tudom hogyan, de elszundítottam. Éjszaka felkeltem, mert éreztem, hogy valami hozzám ért. Amikor kinyitottam a szemem, egy ismerős arcot véltem felfedezni.
- Steve, te vagy az? - kérdeztem álmos hangon.
- Te meg mit keresel itt egyedül a parkban? Miért nem otthon vagy? - kérdezte mérgesen.
- Nem akartam hazamenni. - mondtam szomorúan.
- Mi történt? Meséld el! - kérte Steve, miközben mellém ült.
Elejétől a végéig minden apró részletet elmeséltem neki. Figyelmesen végighallgatta, majd gondolkodni kezdett.
- Mi jár a fejedben? - kérdeztem.
- Azt mondod, hogy nem akarsz hazamenni. De az utcán sem maradhatsz! Miért nem mész el az egyik barátnődhöz?
- A legjobb barátnőm abban a panelban lakik, ahol én. Ennyi erővel akár haza is mehetnék! De nem akarok többet oda visszamenni!
- Én ajánlanék valamit, de tudom, hogy úgysem egyeznél bele! - mondta Steve.
- Az attól függ! Mondd csak!
- Hát arra gondoltam, hogy jöhetnél hozzám egy időre!
- Hozzád? - kérdeztem lepődötten.
- Igen. Kibéreltem egy lakást, amikor idejöttem hozzád. Két szobás. Az egyikben simán megférnél!
- Hát erre nem tudom, hogy mit mondjak! Szerintem nem volna valami jó ötlet.
- Marcos miatt? Marcos már nem szeret! Minek szenvednél miatta? Ott mindennap összefuthatsz vele, nem tenne jót neked! S különben is, kevesebbet kéne fizessek én is és te is a lakásra.
- Lehet, hogy igazad van. Most munkanélküli vagyok. Kitudja, hogy mikor fogok új állást találni. Hogy fogom fent tartani a mostani lakásom?
- Látod! Ezért mondom! Gyere hozzám lakni!
- Ezen még gondolkodnom kell! - magyarázkodtam.
- Ne gondolkodj ezen! Jössz és kész! - mondta Steve.
- Jó, meggyőztél! - mondtam elmosolyodva.
- Holnap segítek átcuccolni hozzám!
- Jó! Akkor én most haza megyek. Elkezdem a pakolást!
- Akarod, hogy segítsek?
- Nem, nem kell. Megoldom egyedül is!
- Rendben, ahogy te akarod! Akkor hát, szia! - mondta Steve, majd közel hajolt hozzám és arcon puszilt.