A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                       30. Rész - Boldog napok

 

           Fél év telt el mióta szerelmet vallottam Steve-nek. Azóta boldog párkapcsolatban élek vele. Nem hittem volna hogy valaha is rámtalál az igaz szerelem. 

Ma Steve elhívott vacsorázni egy étterembe. Alig várom már, nagyon szeretem vele tölteni az időt. De előbb még túl kell éljem a munkát. Ma még be kell ugorjak a bevásárlóközpontba is, mielőtt hazamegyek. Fogyóban van otthon a kaja, muszáj bevásároljak. 

Amikor lejárt a munkaidőm, el is mentem bevásárolni. Fogtam a bevásárlószekeret és elindultam a sorok között. Miután megtaláltam mindent, elmentem kifizetni. Nagyon nehéz volt a csomagom, de gyalog nekivágtam az útnak.

Már fél úton jártam, amikor az út túloldalán észrevettem Marcost beszélni egy fiúval. Nem szerettem volna találkozni vele, ezért gyorsabban kezdtem el menni, nehogy meglásson. Sajnos nem jött be.

 - Evangeline, várj meg! - kiáltotta Marcos, majd átszaladt az úton.

 Én úgy tettem, mintha nem hallottam volna, szó nélkül tovább mentem.

 - Evangeline! - kiáltott többször, majd elém állt.

 - Ó, szia! - mondtam, mintha csak most vettem volna észre.

- Nem hallottad, hogy az előbb többször is kiáltottam utánad?

 - Bocsi, de nem figyeltem!
 
- Semmi baj! Amúgy szia! Hogy vagy? - kérdezte tőlem, mint egy régi jó barát.
 
- Jól vagyok és te?
 
- Én is jól vagyok. Merre tartasz?
 
- Haza, most jövök a bevásárlóközpontból!
 
- Ja, látom, hogy alaposan fel vagy pakolva. Segíthetek?
 
- Hát nem is tudom.
 
- Add ide a csomagod, viszem én! - mondta, majd a kezét nyújtotta a csomag után.
 
- Hát jó! Tessék! - mondtam, majd odaadtam a csomagot.
 
- Hol laksz? - kérdezte, miután elindultunk.
 
- Itt nem messze.
 
- Aha. És Steve-nél laksz?
 
- Igen, a barátnője vagyok. - adtam egyből a tudomására.
 
- Csak összejöttél vele?
 
- Igen, nagyon kedves srác!
 
- Elhiszem.
 
- Na itt lakok! - mondtam egy épületnél megállva.
 
- Tényleg nem volt messze!
 
- Mostmár ide adhatod a csomagot! Köszi, hogy segítettél!
 
- Igazán nincs mit! - mondta mosolyogva.
 
Egy darabig álltunk, majd Marcos arca elkomolyodott.
 
- Figyelj Evangeline, tudom, hogy nehéz amit kérni szeretnék tőled, de szeretném ha újra barátok lennénk.
 
- Barátok? - kérdeztem lepődötten.
 
- Igen, hiányzik a társaságod. Tudom, hogy nem lehet már semmi sem olyan, mint régen, mert most Steve-vel jársz és biztos nem örülne annak ha együtt lógnánk, amit meg is értek, de néha összefuthatnánk beszélgetni egy kicsit.
 
- Jó, ha ezt akarod, de csak hogy tudd, én már nem érzek irántad semmit és remélem, hogy te sem!
 
- Ja, nem! Ez már régi sztori! - mondta Marcos zavarba esve.
 
- Akkor jó! Akkor semmi akadálya annak, hogy újra barátok legyünk!
 
- Ja, a számod még mindig ugyanaz?
 
- Igen, ugyanaz. Nem változott azóta a telefonszámom.
 
- Értem. Akkor majd kereslek.
 
- Rendben. Akkor hát, szia!
 
- Szia! - köszönt el Marcos is.
 
Amikor felmentem a lakásomba, letettem a csomagot, majd töltöttem egy pohár vizet magamnak. Miközben azt iszogattam, leültem egy székre és Marcosra gondoltam. Végül minden olyan lesz, mint régen, annyi különbséggel, hogy már nem abban a panelban lakok. Marcossal újra barátok leszünk. Kicsit lehet fura lesz, hogy vele jártam, de idővel hozzászokok. Könnyű lesz vele barátkoznom, hogy már nem szeretem, de Steve lehet nem fog örülni annak, hogy tartani fogom Marcossal a kapcsolatot. Mégiscsak a volt barátomról van szó.
Egyelőre jobb ha nem szólok Steve-nek erről, majd elmondom neki valamikor.
Miután kipakoltam a szatyorból, nekiálltam főzni valami finomat, mire Steve hazajön a munkából.
Egy óra múlva Steve is hazaérkezett. Egyenest a konyhába vette az irányt.
 
- Szia szépségem! Micsoda jó illatok! - mondta Steve jókedvűen.
 
- Mindjárt kész a kaja, jöhetsz enni! - mondtam miután
megpusziltam.
 
- Farkas éhes vagyok! - mondta Steve, majd az asztalhoz ült.
 
Az aszralra tettem két tányért, majd feltettem az ételt is, aztán nekiláttunk enni.
 
- Milyen volt a napod? - kérdezte Steve.
 
- Jó volt. Hamar eltelt! És neked?
 
- Sok volt a meló, de végül minden simán ment!
 
- Akkor jó. - mondtam elgondolkodva.
 
- Mi jár a fejedben?
 
- Nekem? Semmi, csak elfáradtam ma.
 
- Nehéz volt a csomag hazafele?
 
- Egy kicsit, de végülis kibírtam. - mondtam, de hallgattam Marcosról.
 
- Akkor jó.
 
- Steve?
 
- Tessék?
 
- Nagyon szeretlek! - mondtam, mert kicsit bűntudatom volt, hogy nem mondtam el az igazat.
 
- Ó te drága, én is szeretlek! - mondta Steve elmosolyodva.
 
Miután ettünk, elmosogattam aztán ledőltünk pihenni. Hosszú nap volt, de még nem ért véget, mert este elmegyünk vacsorázni.

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 2
Heti: 7
Havi: 368
Össz.: 41 924

Látogatottság növelés
Oldal: 30. Rész - Boldog napok
A szív dallama - © 2008 - 2025 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »