Marcelóhoz mentem, majd szóltam neki.
- Gyere Antoniához, nála vannak a dalszövegek.
- Okés, gyere! - mondta, majd átkarolta a vállamat.
- Vetted le rólam a mocskos kezedet! - mondtam idegesen.
- Ugyan, a munkatársad vagyok. Nem szabad hozzádérjek?
- Nem, képzeld el! Te nem munkatársként kezelsz engem!
- Miért kezelnélek annak?
- Talán mert azok vagyunk... - mondtam, majd elindultam Antoniához, Marcelo pedig követett.
Amikor megérkeztünk Antoniához, odaadta nekünk a dalszöveget, mi pedig közösen gyakorolni kezdtünk. Marcelonak nagyon jó hangja van, tényleg profi. Csak kár, hogy a viselkedése lealacsonyítja a szememben.
Amikor befejeztük a gyakorlást, Marcelo rámozdult Antoniára. Szegény lány egyből elhitte minden szavát és megbeszélték, hogy ma este találkozni fognak. Nem figyelmeztettem Antoniát, mert örültem, hogy Marcelo végre leszáll rólam.
Miután lejárt a munkaidőm, kimentem az utcára, hogy hazamenjek. Az ajtónál Martha állt. Nagyon megörültem neki, ám az ő tekintetéből nem jót olvastam ki.
- Valami baj van?
- Baj? Ugyan! Miért lenne baj, hogy nem árultad el a legjobb barátnődnek azt, hogy Marcos és te jártok?
- Te ezt meg honnan tudod? - kérdeztem lepődötten.
- Patrick mondta el. Azt mondta, hogy te megkérted őt, hogy titkolja el a kapcsolatotokat, de nem vitte rá a lelkiismerete, ezért elmondta. Hogy tehetted ezt velem?
- Ne haragudj, kérlek! Tudtam ha elmondom, akkor megpróbálsz majd lebeszélni Marcosról. De én szeretem és ez ellen nem tudok csinálni semmit!
- Evangeline, nem haragszom rád... sokszor elviselhetetlen vagyok, de hidd el, hogy csak jót akarok!
- Tudom!
- Akkor? Máskor ne titkolj előttem semmit!
- Jó, megigérem!
- Gyere, te! - mondta Martha, majd széttárta a karjait.
Odamentem és szorosan megöleltem. Észre sem vettem, hogy Marcelo a hátunknál állt és mindent hallott.
- Gratulálok, megható kibékülés volt! - mondta Marcelo.
- Hát ez meg ki? - kérdezte Martha.
- Ne törődj vele, csak egy idióta.
Elindultunk ketten haza, egész úton beszélgettünk. Épp Marcost kezdtem el dicsérni, hogy már nem csajozik, amikor épp a panel kijáratánál észrevettük, hogy egy lányt
ölelget. Azt hittem nem látok jól. Mégis kit ölelget?
- Na, Marcos tényleg megváltozott! - mondta Martha.
Szólni sem tudtam. Ott álltunk és távolról néztük őket. A szemem könnyekkel telt meg. Én megbíztam Marcosban és a hátam mögött ilyet csinál. Vajon ki lehet az?
Amikor abba hagyták az ölelkezést egyből megismertem a lány arcát.
- Hisz ez Emily!
- Az meg ki? - kérdezte Martha.
- Egy lány... nemrég ismertem meg. Hogy tehetnek ilyet?
- Nyugi, Evangeline! Nehogy sírni kezdj! Szedd össze magad! Most odamegyünk és tégy úgy, mintha nem láttunk volna semmit!
Letöröltem a könnyeimet és még büszkeségből is odamentem hozzájuk.
- Sziasztok! De jó, hogy látlak titeket! - mondtam eröltetett mosollyal.
- Szia, Evangeline! Épp hozzád jöttem, csak összefutottam Marcossal. - mondta kedves hangon Emily.
- Jó is, hogy itt vagy! Pont akartam valamit kérdezni!
- És mi lenne az?
- Épp azt beszéltük idejövet Marthaval, hogy el kéne menjünk valahova kirándulni. Gyönyörű idő van mostanában! Arra gondoltam, hogy nem csatlakoznál e hozzánk?
- Micsoda? - kérdezte Martha, hisz nem is beszéltünk ilyesmiről. Én meglöktem egy kicsit Marthat, hogy hallgasson.
- Komolyan?
- Igen! Nagyon örülnék neki!
- Hát persze, hogy elmegyek! - örvendezett Emily.
- Már holnap indulhatunk is. Nem kell holnap dolgoznom, Marthanak és Marcosnak sem. Marcos, ugye te is jössz? - néztem Marcosra.
- Hirtelen jött ez az ötlet, de miért is ne! - egyezett bele hamar.
- Akkor jó! Most megyek, nagyon fáradt vagyok. Le kell pihennem. Nem haragszol Emily?
- Nem! Úgy is menni készülök. Jó pihenést, szia! - mondta, majd elindult.
- Szia! - köszöntünk el tőle.
Martha felém fordult. Nem értette ezt az egészet. Azt akarta, hogy négyszemközt beszéljünk, ezért Marcos hazament. Mi kint maradtunk a panel előtt és kérdőre vont.
- Evangeline, mi volt ez az egész?
- Ki kell iktatnom ezt a lányt és muszáj volt valamit kitaláljak.
- Jó és hogy fogod ezt holnap megtenni a kiránduláson?
- A válasz egyszerű! Elhívom Matthewt is erre a kirándulásra. Szerintem jó képű, rendes srác, Emilynek biztos tetszeni fog. Össze kell őket hozzam, különben Marcossal fog foglalkozni.
- Jó, de tegyük fel, hogy nem sikerül a terved, akkor mit teszel?
- Akkor fáj, hogy ezt kell mondanom, de Marcossal szakítani fogok. Ha ennyi idő alatt nem érzett irántam semmit, akkor kár eröltetnem ezt a kapcsolatot. - mondtam, majd újabb könnyek jelentek meg a szememben.
Martha próbált megvígasztalni, látszólag sikerült is, de belülről szét voltam zuhanva. Nem akarom Marcost elveszíteni, de ha neki fontosabb lesz Emily, akkor el kell őt engednem.