A szív dallama
"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
2. Rész - A randevú
Reggel, amikor felkeltem a kanapén találtam magam. Elaludtam a várakozásba. Marcos bizonyára elfelejtette, hogy este át akart jönni. Bizonyára fontos dolga akadt ha nem jutottam az eszébe.
A telefonom után nyúltam, hogy megnézzem nem írt e üzenetet, de nem keresett. Na mindegy. Felkeltem és elindultam a munkába. Mikor épp a lakásajtómat zártam női nevetéseket hallottam, majd kijött egy lány Marcos lakásából. Marcos is hamarosan megjelent mellette. Észrevette, hogy ott vagyok ezért gyorsan elköszönt a lánytól. A gyors búcsúzkodás után elindultam felé.
- Jó reggelt Evangeline! - köszöntött Marcos.
- Neked biztos jó reggeled volt. - válaszoltam mérgesen.
- Na, mi történt? - kérdezte Marcos csodálkozva.
- Hogy mi? Megbeszéltük, hogy este átjössz hozzám.
- Jaj, tényleg! Ne haragudj, de teljesen kiment a fejemből.
- Nem haragszom, de írhattál vagy hívhattál volna. Lehet elmentem volna akkor valahova, hogy ne egyedül unatkozzak otthon.
- Mondom, hogy elfelejtettem. - magyarázkodott Marcos.
- Jó, mindegy. Amúgy, ki volt ez a lány?
- Á, csak egy lány...
- A sok közül?
- Igen.
- Tudod Marcos, nem igazán tetszik nekem, hogy ennyi lányt összeszedsz.
- Nyugi, neked is ezt kéne tedd. Mindig ha elmegyünk egy szórakozóhelyre, te sose fogsz magadnak senkit. Miért van ez? Kezdem azt hinni, hogy a lányokat szereted.
- Még egy ilyen beszólás és átrendezem a képed! - mondtam fenyegetve, ökölbe szorított kézzel.
- Vicc volt, ne vedd komolyan! - magyarázkodott ismét Marcos.
- Nem nevettem rajta.
- Szerintem pedig vicces volt. De szerintem, hogy bebizonyítsd az igazat, gyere ma el velem egy szórakozóhelyre és bizonyítsd be, hogy a fiúkat szereted.
- Úgy érted, hogy szedjek fel valakit magamnak?
- Úgy bizony.
- Jó, de utána békén hagysz az ilyen megjegyzéseiddel!
- Oké, megegyeztünk. - mondta Marcos, aztán elindultunk a munkába.
A napom ugyanúgy telt, mint tegnap. Minden a megszokott volt. Amikor hazajöttem letusoltam, majd az estére készülődtem amikor valaki kopogott az ajtón. Nem tudtam ki az, ajtót nyitottam. Martha volt, a barátnőm.
- Szia Evangeline! Mit csinálsz? Nem zavarok?
- Szia, nem zavarsz, gyere csak be!
- Gondoltam átjövök, mert te nem kerestél mostanában.
- Nem kerestelek, mert egész nap együtt vagy Patrickkal, mégis mikor keresselek?
- Szeretek az én kis mackómmal lenni, majd egyszer te is megtudod mikor barátod lesz.
- Ne is említsd... - sóhajtottam egyet.
- Miért?
- Marcos szerint a lányokat szeretem.
- Mi?! Megbolondult ez a fiú jó dolgában?
- Lehet. Ma kell bizonyítanom neki, hogy a fiúkat szeretem. Ma el kell menjek vele egy szórakozóhelyre, hogy
fogjak magamnak valakit.
- Szerintem azzal nem lesz gond. Hamar fogsz találni valakit. Mutasd meg ennek a fajankónak, hogy igen is a fiúkat szereted!
- Jó, azon leszek. Csak még nem tudom, hogy mit vegyek fel.
- Várj, segítek. - mondta Martha, majd benézett a szekrényembe. Kivett egy fekete ruhát és az ágyra helyezte. - Szerintem ez nagyon jó lesz.
- Gondolod?
- Hát persze! Vedd csak fel! Jól fogsz kinézni benne. De nekem most viszont mennem kell. Találkám van Patrickkal.
- Oké, menj csak és köszi, hogy segítettél.
- Nincs mit. Erre vannak a barátnők. - mondta, majd kilépett az ajtón. - Akkor hát, szia.
- Szia Martha! - mondtam, majd betettem az ajtót.
Bementem a szobába és felvettem magamra a ruhát és felvettem egy cipőt ami a ruhámhoz illett. Aztán bementem a fürdőszobába készülődni. Vagy tizenöt perc múlva kész lettem mindennel, már csak Marcosra kell várjak. De ha megint elfelejtette, hogy velem találkozik? Úgy gondoltam, hogy jobb ha én megyek hozzá, nehogy tényleg kimenjen a fejéből. Elindultam hát, hogy szóljak neki.
Alig értem az ajtajához, amikor az épp kinyílt. Marcos is el volt készülve, úgyhogy indulhattunk is.
Hívtunk egy taxit aztán belevágtunk az éjszakába. Bementünk egy klubba, ahol Marcos gyakran fellép. Rengetegen voltak. Nagy nehezen sikerült a pulthoz jutnunk. Ott rendeltünk magunknak egy italt, de Marcos hamar kiszemelt magának valakit, engem pedig ott hagyott.
Ott maradtam a pultnál és az italomat iszogattam amikor valaki megszólított.
- Szia szép lány! Csak így itt egyedül? - kérdezte egy barna hajú fiú.
- Szia. Amint láthatod. - válaszoltam. Talán itt az alkalom, hogy becserkésszem, hogy aztán Marcos végre békén hagyjon.
- Rendelhetek neked valami italt?
- Köszi, de van italom.
- Nembaj, rendelek neked még egyet!
- Nem, tényleg.
- Na jó. Amúgy de bolond vagyok... A nevem Eduardo és a tied?
- Evangeline vagyok.
- Örvendek! - mondta, majd a kezét nyújtotta.
- Én is. - mondtam neki mosolyogva.
- A barátod?
- Nincs barátom.
- Ilyen szép lánynak nincs barátja? Ez hogy lehet?
- Hát nem is tudom... - mondtam, miközben arra gondoltam, hogy legyen már vége ennek az estének, szabaduljak meg ettől a sráctól. Mégse volt olyan jó ötlet, hogy eljöttem.
- Biztos a lábaid előtt hevernek a férfiak. - mondta a szokásos pasi dumákat.
- Bizonyára... - sóhajtottam. - Figyi, nekem most el kell mennem. Holnap korán kelek, dolgoznom kell.
- Ne menj már!
- De megyek. - alig mondtam ki amikor Marcos megjelent a pultnál egy lány derekát átkarolva.
- Na Evangeline, hogy megy? - kérdezte Marcos.
- Ez ki? - kérdezte Eduardo Marcosra mutatva.
- Csak egy haverom, Marcos. Marcos, ő itt Eduardo.
- Szia. - mondta Marcos mosolyogva aztán kezett fogott Eduardóval.
- Szia. Nem tudod rábeszélni Evangelinet, hogy maradjon még, mert haza akar menni? - kérdezte Eduardo.
- Evangeline, hova készülsz? - kérdezte Marcos lepődötten.
- Haza. Fáradt vagyok, meg holnap munka... - próbáltam kimagyarázni magam.
- Hazakísérlek! - mondta Eduardo.
- Jaj nem, nem kell! Haza tudok menni egyedül is!
- Akkor megadod a számodat? Fel szeretnélek majd valamikor hívni. Egy randit megbeszélnénk, mert nekem nagyon bejössz!
- Ezaz Evangeline! Add meg a számod neki! - mondta Marcos, aki már sejtette, hogy leakarom rázni a fiút.
A szemem szikrákat lőtt mikor Marcosra néztem. Ezt még megbánod. Elővettem a telefonom, megkerestem rajta a telefonszámom, majd odaadtam Eduardónak, hogy írja be a telefonjába. Lelkesen bepötyögte a számom, majd visszaadta a telefonomat. Köszönésképpen adott egy puszit az arcomra. Amikor nem látta egyből letöröltem az arcomról aztán elindultam a kijárat felé. A tömeg között Marcos ott táncolt a lánnyal. Nem vett észre én pedig nem mentem oda, hogy elköszönjek tőle.
Szerencsére a kijáratnál volt egy taxi, épp akkor szállt ki valaki belőle. Beültem és hazamentem.
Másnap arra keltem, hogy van egy nem fogadott hívásom. Nem tudom ki lehetett az, mert nem volt elmentve a szám. Majd hív mégegyszer ha akar.
Marcossal mentem munkába. Útközben csörögni kezdett a telefonom.
- Ki keres? - kérdezte Marcos.
- Nem tudom, megnézem. - mondtam, aztán elővettem a telefonomat. - Ez a szám hívott a reggel is, de fogalmam sincs, hogy ki lehet. Egy pillanat, felveszem.
- Oké.
- Igen? Kivel beszélek?
- Jó reggelt! Én vagyok az, Eduardo! Emlékszel még rám?
- Ö, szia. Pe-persze, hogy emlékszem. - mondtam, miközben Marcosra néztem.
- Egész este rád gondoltam. Muszáj volt felhívjalak. Találkoznunk kell még ma!
- Ki az? Tán csak nem Eduardo? - kérdezte suttogva Marcos. Én a fejemmel intettem, hogy igen.
- Hát ma nem hiszem, hogy össze fog jönni a mai találka. Rengeteg dolgom van. - próbáltam valahogy lerázni Eduardot, amikor Marcos ismét megszólalt.
- Hm... egyértelmű! Evangeline a nőket szereti.
Amikor ezt meghallottam, egyből megváltoztattam a mondatomat.
- Rengeteg dolgom van Eduardo, de szakítok rád egy kis időt!
- Jaj de jó. Köszi! Olyan négy óra fele neked megfelel?
- Igen, nagyon jó lesz. De most hagylak, jó?
- Jó, akkor szia.
- Szia!
- Na erre én kíváncsi leszek! - mondta Marcos nevetve.
- Te csak ne legyél kíváncsi, jó? Elmegyek, találkozok vele, aztán ennyi. Megmondom neki, hogy nem az esetem.
- Jó és ha nem mész el a találkára? Honnan fogom tudni, hogy ott voltál?
- Mit tudom én. Kövess, ha nem hiszel nekem.
- Hé, ez jó ötlet! - csapott össze a kezével Marcos.
- De ezt nem komolyan mondtam! - kiáltottam Marcosra.
- Szerintem pedig jobb ha követlek. Biztos, ami biztos.
- Ajj! Na jó, csinálj amit akarsz! - mondtam megadva magam.
Marcos és én beszélgettünk még egy kicsit, aztán szétváltak útjaink.
A munkában elég gyorsan telt a nap. Közeledett a randim. A hátam közepére nem kívántam ezt a találkát, de legalább Marcos békén hagy majd a hülyeségeivel. De mit találjak ki Eduardónak, miért nem akarok többet találkozni vele? Egész munkaidő alatt ezen agyaltam.
Amikor lejárt a mai napom, elköszöntem a többiektől és kimentem az ajtón. Majdnem elájultam, amikor megláttam, hogy Eduardo odakint vár engem.
- Te-te-te mit keresel itt?! - kérdeztem ijjedten.
- Hú, mint aki szellemet lát, olyan arcot vágsz! Marcos mondta este a klubban, hogy hol dolgozol. Gondoltam megleplek.
Én még mindig lepedten álltam. A szivem a torkomban dobogott. Még azt sem találtam ki, hogy mivel rázzam le, otthon akartam kitalálni.
- Na, mi az? Nem örülsz nekem? - nézett furcsán Eduardo.
- De, de örülök.
Ekkor Eduardo odajött hozzám és megpuszilta az arcom.
- Gyere akkor, menjünk. - mondta Eduardo.
- Menjünk? Hova? - kérdeztem.
- Hát sétálni! Olyan fura vagy... minden rendben?
- Igen, csak tudod... nem igen szoktam randizni.
- Ó! Hogyhogy? - kérdezte, miközben elindultunk.
- Rengeteget dolgozom, meg volt egy kapcsolatom... nem lett valami szép vége. - magyaráztam Eduardonak, aminek a fele sem igaz.
- Sajnálom, vagyis nem sajnálom, mert akkor most nem lennék itt veled. És ha nem vagyok túl indiszkrét, akkor elmondod, hogy miért lett vége a kapcsolatodnak? Talán félrelépett?
- Nem, ő hűséges volt. Én voltam az, aki félrelépett. - hazudoztam Eduardonak.
- Tessék? - kérdezte Eduardo lepődött arccal.
- Hát tudod, az az igazság, hogy én nem állok meg egy fiú mellett sem hosszútávon. Eddig akárhány barátom volt, mindet én csaltam meg.
- Hát ez szörnyű! Ezt nem néztem volna ki belőled. Ne haragudj, de azt hiszem, hogy én most elmegyek. Talán rossz döntés volt, hogy ide jöttem. Nekem ilyen csaj nem kell.
- Ne haragudj. Úgy gondoltam, hogy muszáj hogy szóljak neked erről a dologról, mert rendes fiúnak látlak, nem szeretnék csalódást okozni ha összejönnénk.
- Ezek után köztünk nem lesz semmi. Jobb ha én most megyek. Örülök, hogy megismertelek. Szia. - mondta Eduardo, aki most puszi nélkül elviharzott.
Ekkor a hátam mögött valaki tapsolni kezdett. Gyorsan hátranéztem és Marcos volt.
- Te meg mit keresel itt?
- Mondtam, hogy követni foglak. Hú, te aztán tudsz hazudni. Gyerekkorom óta ismerlek, de még sose hazudtál ekkorát. Szegény fiú, most ha megmondanád neki az igazat, el se hinné.
- Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak neki. Ez jutott elsőnek az eszembe. De veled még számolok, hogy mondhattad meg neki, hogy hol dolgozom?
- Bocsi, de este a klubban beszélgettünk rólad miután elmentél, mert nagyon felkeltetted az érdeklődését. Aztán mondta, hogy szeretne meglepni és szóba jött a munkahelyed.
- Ha megkérhetnélek, akkor ne avatkozz bele a magánéletembe. Majd én megoldom a dolgaimat.
- Jó, azért nem kell leharapnod a fejem, csak láttam az este, hogy elbizonytalanodtál, gondoltam segítek.
- Legközelebb ne tedd, jó?
- Jól van. Mit csinálsz ma? - terelte a szót másra.
- Még nem tudom, miért?
- Gondoltam, hogy játszhatnánk a videójátékodon...
- Jó, de nehogy ma is elfelejts átjönni.
- Hát ha most hazafele tartasz, akkor veled megyek és akkor játszhatunk.
- Rendben. Akkor gyere menjünk. - mondtam, aztán elindultunk hozzám.
Egész délután nagyon jól szórakoztunk. Még egy horrorfilmet is megnéztünk. Este elköszöntünk egymástól, majd eltettük magunkat holnapra.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 1
Tegnapi: 19
Heti: 104
Havi: 469
Össz.: 37 983
Látogatottság növelés
Mai: 1
Tegnapi: 19
Heti: 104
Havi: 469
Össz.: 37 983
Látogatottság növelés
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu