- Azt mondtad, hogy csak akkor csókolhatlak meg, mikor én azt érzem. Most úgy érzem... - mondta, majd felém közeledett. Amikor a szánk összeért, teljesen beleremegtem. Alig hittem el, hogy itt van velem.
- Khm... khm... - hallatszott egy hang mellettünk.
Marcos és én egymásra néztünk, majd zavarunkban elengettük egymást. Oldalra néztünk, hogy megnézzük ki zavart meg minket.
- Elnézést, a nevem Peter O'Donnel. Jelen voltam, amikor maga énekelt itt az előbb. Teljesen elbűvölt a hangja. Tudja énekeseket keresek és maga nagyon megfelelne. - mondta egy jóvágású férfi.
Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondhatnék, mert még mindig a csókon járt az eszem. Marcos azonban megszólalt.
- Jó estét. Valóban énekeseket keres?
- Igen, és a barátnője nagyszerű hanggal rendelkezik.
- Igen, valóban jó hangja van.
- Nem messze van a stúdióm, szivesen meghallgatnám a kisasszonyt ott is.
- Hol van az a stúdió? - kérdezte Marcos.
- Két utcával arrébb.
Amikor ezt meghallottam, nagyon ideges lettem. Ott voltam meghallgatáson, ahol kigúnyoltak.
- Tudja mit? Fogja magát és tűnjön el innen! Mégis mit képzel maga? Azért menjek el, hogy újra kigúnyoljanak? Azt már nem! - mondtam dühösen.
- Na de hölgyem!
- Evangeline? Csak nem abban a stúdióban voltál, ahol...
- De igen! - vágtam Marcos szavába.
- Elnézést, de elvesztettem a fonalat. - mondta a férfi.
- Akkor röviden elmagyarázom! Voltam maguknál meghallgatáson. Ott pedig a zsűritagok kinevettek és megaláztak!
- Hogy érti ezt?
- Nem fogom mégegyszer elmondani!
- Én erről nem tudok, ne haragudjon. Tudja mit? Holnap jöjjön el velem és szembesítem magát a zsűrivel. Ha igaz, amit maga mond, akkor mindet kirugatom.
- Rendben! Akkor jobb ha máris keresni kezdi az új zsűritagokat, mert holnap mindegyik távozni fog. - mondtam elszántan.
- Rendben. Akkor holnap tízkor megfelel magának?
- Megfelel!
- Köszönöm. Akkor hát, viszontlátásra!
- Viszlát!
Amikor a férfi elment, Marcos rám nézett.
- Ezt hamar megtárgyaltátok! - mondta.
- Kicsit ideges lettem. De holnap megnyugszom. Holnap én alázom meg mindet! - mondtam elszántan.
- Veled megyek, jó?
- Velem jönnél? - kérdeztem miközben ránéztem.
- Igen. Nem engedlek el egyedül!
- Köszi! - mondtam mosolyogva.
Marcos nézett egy darabig, de én annál vörösebb lettem. Hamar észrevette, hogy zavarba jöttem, ezért levette kabátját, majd a hátamra tette.
- Gyere menjünk haza. Hideg van! - mondta Marcos.
- Jó, menjünk! - mondtam mosolyogva, aztán elindultunk. Nem fogtuk meg egymás kezét, mert még korai lenne. Én pedig kijelentettem, hogy csak akkor közeledjen felém, amikor ő úgy érzi. Nem hittem volna, hogy ilyen szép Karácsonyom lesz.