A szív dallama

"Könnyebb az élet, ha dalolhatsz róla."

                                                   11. Rész - Karácsony
 
        Marcos hiánya nagyon megvisel. Mióta elutazott nem igen eszem, de ez meg is látszik rajtam, mert sokat fogytam. Nem tudom, hogy most mit csinálhat, de sejtem. Elizával tölti minden szabadidejét. Biztos eszébe sem jutok. Holnap Karácsony, el kéne mennem, hogy ajándékot vegyek Marthanak és Patricknak. Marcos idén nem kap ajándékot tőlem, mert még mindig haragszom rá. Tudom, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe, de nem tudom megérteni hogy kezdheti újra ezzel a nőcskével.
De nem gondolhatok mindig csak rájuk! Valamivel le kell foglalnom magam. Ezért arra gondoltam, hogy holnap énekelni fogok az utcán karácsonyi dalokat. Szeretném az embereket boldoggá tenni. Ha én nem lehetek az, akkor legalább ők legyenek.
Be is kapcsoltam a laptopomat, hogy karácsonyi énekeket keressek. A Jingle Bells és a Silent night szövegét ismerem, ezért nincs szükség, hogy ezeket is kiírjam egy lapra. Találtam viszont néhány dalt, amit nem igazán ismerek, ezért leírtam a dalszövegét.
Miután végeztem, felkaptam a táskám és elindultam, hogy ajándékot vegyek a barátaimnak. Sokáig nézegettem a választékot, végül arra gondoltam, hogy hazamegyek, mert kitaláltam valami mást. Amikor hazaértem, bekapcsoltam a laptopot és keresgélni kezdtem a fényképek között. Sok képem volt Elizáról, Patrickról és rólam. Arra gondoltam, hogy összegyűjtöm a legjobbakat és kinyomtatom őket. Volt néhány csoportkép, ahol Marcos is jelen volt. Ezeket a képeket is összegyűjtöttem, elvégre Marcos is az életünk része volt.
Amikor feltettem a pendrive-ra a képeket, elindultam, hogy kinyomtassam őket a városban. Miután kész lett, vettem egy gyönyörű albumot. Otthon azzal mulattam el a maradék időm, hogy berakosgattam a képeket. Martha biztos fog örülni neki. Mindig is szerette az ilyen dolgokat. Patrick is meglesz vele elégedve.
Lefeküdtem utána az ágyamba, majd elaludtam.
Másnap amikor felkeltem, úgy gondoltam, hogy jobb ha gyakorlok a mai előadásra. Jól kell előadnom. A reggeli kávé mellett énekelni kezdtem. Még fürdés közben sem hagytam abba.
Mivel tudtam, hogy Eliza és Patrick elmennek a rokonokhoz ünnepelni, átmentem hozzájuk, hogy odaadjam az ajándékom.
- Evangeline! Ez gyönyörű ajándék! Pont valameik nap gondoltam rá, hogy jó volna ezeket a képeket kinyomtatni, nehogy elvesszenek a gépen. Ó köszi! Neked is tetszik Patrick?
- Persze! Főleg ahol én vagyok. Nagyon jóképű vagyok a képeken! - mondta büszkén Patrick.
- Igen, azért sikerült minden kép olyan jól, mert te is rajtuk vagy. - mondtam viccelődve.
- És te? Mit fogsz csinálni ma? Megleszel egyedül? - kérdezte tőlem Martha a vállam simogatva. Látszott rajta, hogy egy kicsit lelkiismeret furdalása van, hogy itt hagy magamra.
- Miattam ne aggódj! - mosolyogtam. - Van mivel lefoglaljam magam.
- Ez biztos?
- Igen. Ma fellépek az utcán az emberek előtt. Gondoltam, hogy szerzek nekik néhány boldog percet!
- Komolyan? Hisz ez nagyszerű ötlet! - mondta boldogan Martha, aki támogatta az ötletemet. - Várj csak! - mondta, majd elővett egy kis csomagot. - Ez a tied!
- Tényleg? Már azt hittem én nem kapok semmit. - mondtam nevetve.
Elvettem a csomagot és kibontottam. Egy mikulás sapka volt benne és egy piros öv.
- Nem tudtam, hogy fellépsz ma, de akkor pont jól vásároltam, mert feltudod este használni. - mondta Martha.
- Az én ötletem volt! - mondta Patrick.
- Köszönöm az ajándékot. Ma fel is veszem. - mondtam, majd feltettem a fejemre a mikulás sapkát.
- Már csak a szakáll hiányzik! - mondta Patrick.
- Majd növesztek! - vicceltem.
Nevetgéltünk még egy darabig, majd elköszöntem tőlük. Lassan öltözhetek is, mert mindjárt sötétedik. Ott szeretnék lenni minél hamarabb. A szekrényhez mentem és kivettem egy piros ruhát. Felvettem a piros övet és a mikulás sapkát. A hajamat szabadon hagytam.
Fogtam a dalszövegeket és elindultam keresni egy mozgalmas helyet. A park gyönyörű díszítést kapott. Fényekkel volt elárasztva. Ez nagyszerű hely az éneklésre.
Előszedtem a papírjaimat, hogy felkészüljek, amikor megpillantottam néhány közelgő gyereket. Odamentem hozzájuk.
- Sziasztok gyerekek!
- Csókolom! - köszöntek majdnem egyszerre.
- Lenne kedvetek velem fellépni? Szeretnék néhány karácsonyi dalt elénekelni. Arra gondoltam, hogy ti is beszállhatnátok!
- Tényleg?
- Igen! Tudtok olvasni?
- Tudunk.
- Tessék, itt vannak a dalszövegek. Innen olvashatjátok! - mutattam nekik a dalokat.
Odamentünk a járda szélére, én hátul a gyerekek pedig előttem álltak.
- Háromig számolok, azután kezdhetjük. Egy, kettő, három! - mondtam, majd belekezdtünk az éneklésbe.
A járókelők mind megálltak és minket néztek. Volt köztük szerelmespár, gyerekek szülőkkel és idősek. Mindannyian mosolyogva néztek minket. Volt, aki velünk együtt énekelt. Fél órás műsorunk után hatalmas tapsba kezdtek az emberek. Én és a gyerekek meghajoltunk előttük, majd lassan szállingózni kezdtek a népek. Én elköszöntem a gyerekektől, de mielőtt elmentek, adtam mindegyiknek pénzt, hogy vegyenek maguknak valamit. Ha tudtam volna, hogy gyerekekkel fogok fellépni, vettem volna édességet nekik. Amikor elmentek én összeszedtem a dalszövegeket és betettem a táskámba. A fák mögül egyszercsak tapsolást hallottam. Felnéztem és egy alakot láttam. Mivel ott sötét volt, nem láttam az arcát hogy ki az. Lassan elindult felém. Amikor kiért a fényre majdnem elájultam, amikor megláttam, hogy Marcos az. Hirtelen nem tudtam, hogy most örüljek e neki vagy hátat fordítsak és elrohanjak.
- Jó volt az előadás! Tetszett! - mondta Marcos mosolyogva.
- Te meg mit keresel itt? Nem Londonban kéne lenned?- kérdeztem kicsit haragosan.
 
- Mondtam, hogy Karácsonyra hazajövök.
- Már el is felejtettem. - mondtam közömbösen.
- Tessék, ezt neked hoztam! - mondta Marcos, majd kivett egy hosszúkás dobozt a kabátja zsebéből.
- Mi ez? - kérdeztem lepődötten.
- Az ajándékod!
- Az ajándékom???
- Nyisd ki!
Még mindig lepődött voltam, de kinyitottam a dobozt. Egy vékony szálú arany nyaklánc volt egy E betű medál lógott rajta.
- De hisz ez... csodaszép. Köszönöm... - mondtam elszégyellve magam, mivel nem érdemeltem meg.
- Örülök, hogy tetszik.
- Ne haragudj... de én nem vettem neked ajándékot. - mondtam szemlesütve.
- Semmi baj!
- És Eliza? Hol van? - kérdeztem, miközben elnéztem a fák felé, ahonnan Marcos előjött.
- Ő Londonban maradt.
- Londonban? Szóval, akkor visszamész... - mondtam halkan.
- Nem, nem megyek vissza.
- Dehát, ott van Eliza!
- Tudod, rájöttem, hogy igazad van... Szeretem Elizát, de nem jelent annyit, hogy téged tönkretegyelek.
- Ezt meg hogy érted?
- Tudom, hogy szeretsz és csak fájdalmat okoznék neked azzal, ha vele látsz. Őt csak pár éve ismerem és csalódást okozott, de téged gyerekkorom óta ismerlek és mindig 
mellettem voltál, még akkor is te vigasztaltál, amikor ő lelépett.
- Erre valók a barátok... - mondtam.
- Csak hogy én azt szeretném, hogy több legyünk, mint barátok. - mondta Marcos a szemembe nézve.
- Ezt... ezt meg hogy érted?! - kérdeztem ijjedten.
- Azt szeretném... ha a... barátnőm... lennél! - mondta ki nehezen a szavakat Marcos.
- A-a barátnőd? - kérdeztem olyan hangon, aki mindjárt elájul.
- Megszeretném próbálni veled. Nem érzek irántad még semmit, egyelőre ugyanúgy tudok rád tekinteni, mint eddig, de szeretnék esélyt adni ennek a kapcsolatnak.
- Ezt most komolyan mondod? - kérdeztem. Még mindig nem hittem el, hogy ilyeneket mond. Biztos csak álmodom.
- Ne utasíts vissza, próbáljuk meg. - mondta Marcos, aztán közelebb lépett.
- Az az igazság, hogy nem tudom mit mondjak erre. És ha nem jön össze? Akkor mégjobban tönkremegyek. Mi lesz az álmoddal? Mindig is azt hajtogattad, hogy csajozni akarsz és, hogy nem kell barátnő!
- Azt már rég mondtam.
- És Elizával mi van, hisz ti jártok! - léptem hátra tőle egy lépést.
- Én nem járok vele. Nézd, tudom, hogy akkor követtél az étteremhez, és azt is tudom, hogy Patrick is veled volt. Martha mindent elmesélt. Nem tudom mit láttál akkor, de akármi is volt az, nem volt köztünk semmi. Eliza bepróbálkozott nálam még az étteremben. Felelevenítette a régmúlt időket. Kicsit elvesztettem a fejemet, mert megfogtam a kezét, de aztán eszembe jutott, hogy miatta
vagyok olyan, amilyen, aztán visszautasítottam. Londonban is többször próbálkozott, de mindig hiába. Állandóan te jártál a fejemben. - mondta Marcos, aztán ismét közelebb lépett, mert én hátraléptem tőle.
Kővé dermedtem, amikor annyira közel lépett hozzám, hogy szinte meg is tudott volna csókolni. Nehéz volt, de erőt vettem magamon és félre fordítottam a fejem.
- Marcos, mivel tudom, hogy nem szeretsz, nem akarom, hogy kényszernek érezd a helyzetet. Legyünk továbbra is olyanok, mint a barátok, azzal a különbséggel, hogy járunk. Csókot sose adj, csak akkor amikor te úgy érzed. Csak ezekkel a feltételekkel leszek a barátnőd. - mondtam nagy elhatározással.
- Jól van. Csak akkor csókollak meg amikor úgy érzem. - mondta Marcos mosolygva.
- De ugye nem sajnálatból akarsz velem lenni?
- Nem, nem, dehogy is! Azt szeretném, hogy megpróbáljuk és ezt nem sajnálatból akarom.
- Akkor jó.
Néztünk egymásra egy darabig. Nagyon szép pillanat volt. Miközben néztük egymást, egy hópihe az arcomra szállt.
- Havazik? - kérdeztem Marcostól, majd felnéztem az égre.
- Úgy látszik. Ideje volt már. Pont Karácsonykor! - mondta Marcos, majd egyik kezével megfogta az arcom. - Mondtam már, hogy gyönyörű vagy ebben a mikulás sapiban?
- Ne-nem. - mondtam elpirulva.
- Azt mondtad, hogy csak akkor csókolhatlak meg, mikor én azt érzem. Most úgy érzem... - mondta, majd felém közeledett. Amikor a szánk összeért, teljesen beleremegtem. Alig hittem el, hogy itt van velem.
- Khm... khm... - hallatszott egy hang mellettünk.
Marcos és én egymásra néztünk, majd zavarunkban elengettük egymást. Oldalra néztünk, hogy megnézzük ki zavart meg minket.
- Elnézést, a nevem Peter O'Donnel. Jelen voltam, amikor maga énekelt itt az előbb. Teljesen elbűvölt a hangja. Tudja énekeseket keresek és maga nagyon megfelelne. - mondta egy jóvágású férfi.
Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondhatnék, mert még mindig a csókon járt az eszem. Marcos azonban megszólalt.
- Jó estét. Valóban énekeseket keres?
- Igen, és a barátnője nagyszerű hanggal rendelkezik.
- Igen, valóban jó hangja van.
- Nem messze van a stúdióm, szivesen meghallgatnám a kisasszonyt ott is.
- Hol van az a stúdió? - kérdezte Marcos.
- Két utcával arrébb.
Amikor ezt meghallottam, nagyon ideges lettem. Ott voltam meghallgatáson, ahol kigúnyoltak.
- Tudja mit? Fogja magát és tűnjön el innen! Mégis mit képzel maga? Azért menjek el, hogy újra kigúnyoljanak? Azt már nem! - mondtam dühösen.
- Na de hölgyem!
- Evangeline? Csak nem abban a stúdióban voltál, ahol...
- De igen! - vágtam Marcos szavába.
- Elnézést, de elvesztettem a fonalat. - mondta a férfi.
- Akkor röviden elmagyarázom! Voltam maguknál meghallgatáson. Ott pedig a zsűritagok kinevettek és megaláztak!
- Hogy érti ezt?
- Nem fogom mégegyszer elmondani!
- Én erről nem tudok, ne haragudjon. Tudja mit? Holnap jöjjön el velem és szembesítem magát a zsűrivel. Ha igaz, amit maga mond, akkor mindet kirugatom.
- Rendben! Akkor jobb ha máris keresni kezdi az új zsűritagokat, mert holnap mindegyik távozni fog. - mondtam elszántan.
- Rendben. Akkor holnap tízkor megfelel magának?
- Megfelel!
- Köszönöm. Akkor hát, viszontlátásra!
- Viszlát!
Amikor a férfi elment, Marcos rám nézett.
- Ezt hamar megtárgyaltátok! - mondta.
- Kicsit ideges lettem. De holnap megnyugszom. Holnap én alázom meg mindet! - mondtam elszántan.
- Veled megyek, jó?
- Velem jönnél? - kérdeztem miközben ránéztem.
- Igen. Nem engedlek el egyedül!
- Köszi! - mondtam mosolyogva.
Marcos nézett egy darabig, de én annál vörösebb lettem. Hamar észrevette, hogy zavarba jöttem, ezért levette kabátját, majd a hátamra tette.
- Gyere menjünk haza. Hideg van! - mondta Marcos.
- Jó, menjünk! - mondtam mosolyogva, aztán elindultunk. Nem fogtuk meg egymás kezét, mert még korai lenne. Én pedig kijelentettem, hogy csak akkor közeledjen felém, amikor ő úgy érzi. Nem hittem volna, hogy ilyen szép Karácsonyom lesz.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 9
Heti: 57
Havi: 469
Össz.: 37 477

Látogatottság növelés
Oldal: 11. Rész - Karácsony
A szív dallama - © 2008 - 2024 - kitalalt-tortenet.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »